Fejezet

 1 14|                                    PÉTER~Feküdt az uszoda parti fövenyén.~
 2 14|            csak bokájáig lepte el.~Péter felkönyökölt. Feléje fordította
 3 14|              Mint Diana - gondolta Péter, aki tizenhét éves volt,
 4 14|       Szakasztott olyan - gondolta Péter -, Firenzében, vagy hol
 5 14|      supereminet omnes” - gondolta Péter. Vergilius hexametereit
 6 14|            szabályos mellúszással. Péter fölkelt. Egy darabig figyelte,
 7 14|  hederített.~„Jól úszik - gondolta Péter. - Ha elájulna és fuldokolni
 8 14|       kiment. A napóra elé feküdt.~Péter nem mindjárt követte. Néhány
 9 14|             Nem érdemes - gondolta Péter. - Észre se vesz. Már egy
10 14|             Mi történt? - gondolta Péter. - A vízbe fulladt valaki?
11 14|    italiano?~- Sissignore - mondta Péter -, Un pochino - s máris
12 14|         fasiszta módon üdvözölték.~Péter ekkor már tudta, hogy senki
13 14| pillanatban szabadítóként érkezett Péter. Õ az ügyet egykettõre elintézte.
14 14|           kiáltozott utána, miután Péter már elköszönt, és messze
15 14|     üdvözlésre lendített karjával.~Péter visszaballagott a napóra
16 14|        volt. Õ ismerte meg Pétert, Péter is megismerte. A varesei
17 14|    mosolygott, furcsán mosolygott. Péter eleinte nem értette a helyzetet.
18 14|            a servirivi - válaszolt Péter hibátlanul. Amíg leemelte
19 14|     mosolyog, és õ is igen zavart. Péter híven, de csodálatra méltó
20 14|        sette.~- Hol? - tolmácsolta Péter a kereskedõ második kérdését.~-
21 14|           Benissimo. Siamo intesi.~Péter többé nem nézett a nõre.
22 14|            non si dimenticano mai.~Péter, mint aki elvégezte föladatát,
23 14|       nyelvet beszélnek - gondolta Péter. - Én már két idegen nyelvet
24 14|            kedves ember - gondolta Péter. - Kedves és udvarias. Hányszor
25 34|                             BORSOS PÉTER~Bevallom, mindig sajnáltalak
26 34|          az egész égboltot.~Borsos Péter az én elsõ elemi iskolai