Fejezet

 1 1 |   éreztem magam. Mintha elõkelõ emberek között, valami tündöklõ
 2 1 |      hozzátette, hogy a szegény emberek csak egymás elõtt szégyellhetik
 3 1 |      nem is áll rosszul. Vannak emberek, akiknek semmi se áll rosszul.~
 4 1 |      kiközösítik a tisztességes emberek társadalmából? De - tette
 5 1 |     közösítik ki a tisztességes emberek társadalmából, mert rothadtak
 6 2 |        szerethetünk valakit. Az emberek - hidd el - csak szeretni
 7 2 |        értettem, hogy a szegény emberek csak egymás elõtt szégyellhetik
 8 10|        s azokkal viaskodunk. Az emberek tükörképe gyakran meghal,
 9 12|         jössz ide, tisztességes emberek közé? Csupa piszok vagy.
10 18|      csak õ az.~A legszerényebb emberek is ragaszkodnak két dologhoz:
11 20|    jutott, hogy nálunk a részeg emberek fehércukrot majszolnak.
12 20| mogorván, mint mikor a másnapos emberek - borcsömör után - dörmögve
13 23|        vallottam, hogy a kiváló emberek minden iránt érdeklõdnek:
14 23|        egész világon óriási, az emberek szegények, nincs pénzük
15 23|         szóval arról, amirõl az emberek beszélgetni szoktak.~Én
16 23|       afféle régimódi, békebeli emberek, nem nyárspolgárok, csakhogy
17 24|    irónnal.~Csodálatos, hogy az emberek eleinte dohogtak, aztán
18 25|      hebehurgya szeretettel. Az emberek nemigen érdekelték. Például
19 25|         egy fogpiszkáló. Vannak emberek, akiknek a szájából állandóan
20 25|      egész világon vannak ilyen emberek, és igen számosan vannak.
21 25|    szabadkozik, hiába, a gazdag emberek...” ~Õ elértette a tréfát,
22 31|  káprázatokkal maszlagosítja az emberek agyát. Intézkedett, hogy
23 34|         Sokszor elcsüggedtem az emberek kicsiségétõl, középszerûségétõl:
24 36|         mûveltem. Kitépettem az emberek nyelvét, kettéfûrészeltettem
25 37|       helyet, hárman, fiatalabb emberek, nem negyven-ötven évesek,
26 42|       már helye is volt. Idegen emberek a politikáról és a nyomorúságról