Fejezet

 1 1 |           vélte, hogy ezzel esetleg mindent el is ront. Ebben volt valami.
 2 1 |             rám hallgat, akkor most mindent elvesztünk. Én annyira örültem,
 3 1 |              mert õ a gazdag ember. Mindent tõle várnak, igazságot,
 4 2 |             viseltes holmijait. Sok mindent kaptam: egy kötött zekét,
 5 3 |            mindegy. Minden elmúlik, mindent elfelejtenek.”~Amíg így
 6 6 |            húzogat elõ, majd miután mindent megcsodáltak, fölsóhajt,
 7 6 |           semmi se az övé, mert már mindent másnak szánt. Nyilván ezért
 8 8 |        gyanús. Éreztem, hogy õk már mindent tudnak. Ez a csönd a vihart
 9 11|             hiába vigyáz, hiába zár mindent. Elõbb-utóbb minden elkallódik.~
10 13|          hogy „mennyire elfelejtett mindent”. Hûtlennek tartottam, kacérnak,
11 13|       túlontúl hosszú úton. Már sok mindent tudtam ekkoriban, vadállatokról
12 16|                Minek? Mi már igazán mindent elintéztünk.”~Benn tovább
13 18|          fojtógáz.~Próbáltam én már mindent ezzel a szerencsétlennel.
14 19|            melegíteni. Lola végzett mindent. Emelgette, lepedõkben forgatta,
15 19|          hogy hanyagságával elveszt mindent. Fut a pénze után. Enni
16 21|            mosolyával hallgatta, mi mindent élt meg azóta mézszínû amerikai
17 23| anaphilakával. Összevissza kotyogok mindent:~- Úgy látom, hogy a vörheny
18 24|        kérdezte:~- Mit óhajt?~- Sok mindent - hadartam. - Elõször is
19 24|         Elõbb-utóbb úgyis megtudunk mindent. Sokszor pedig jobb, ha
20 24|    ragaszkodom.~Közönyösen tekintek mindent. Ha véletlenül dohányozni
21 30|             parázsló szememet, hogy mindent lássak, s az álarc mögött
22 30|             hegyeztem fülemet, hogy mindent halljak.~Ezt hallottam:~-
23 34|             Annyi bizonyos, hogy én mindent neki köszönhetek. Mélyebb,
24 34|            a paprikát is. Általában mindent megszagolt. Három deci asztalit
25 35|           és agyafúrt, észrevett az mindent, s enyvesfekete szemében