Fejezet

 1 1 | türelmetlenkedtünk. Sõt reménységünk egyre növekedett. Azt gondoltuk,
 2 1 |             zajtalanul, várakozásunk egyre csigázódott, egyre biztosabban
 3 1 |      várakozásunk egyre csigázódott, egyre biztosabban tudtuk, hogy
 4 1 |     mindennap beszélgettünk - igaz - egyre kevesebbet. Most azt indítványoztam,
 5 4 |        elégedetten, derûsen tekintek egyre ragyogóbb jövõm felé.~Amint
 6 5 |          szívóssággal és fortéllyal, egyre elszántabban és kétségbeesettebben.
 7 11|            hogy ezt megakadályozzam, egyre magasabbra emelem kezemet,
 8 11|           alázatos fejét, melyet még egyre ingat. „Ó, ó,” - mint valami
 9 13|           hûtsem lázamat, tisztázzam egyre kuszább gondolataimat és
10 14|               Fiatal szíve hevesen s egyre csöndesebben dobogott. Fáradt
11 14|              értette meg.~Ennélfogva egyre magasabbra emelték csengõ,
12 20|               melyet õ is megértett, egyre jobban biztatgatta, és így
13 20|              ízben megkísérelte ezt, egyre izgatottabban. Ide-oda dülöngélt,
14 21|             nyakig ültem a munkában. Egyre boldogabban, lázasabban
15 21|           levegõbe. Nem így történt. Egyre jobban nõ. Izgatottan várom
16 25|          amit nem lehetett érteni, s egyre integetett, hogy hagyja
17 31|        kocogtak az országút porában, egyre több ló. Hintók tünedeztek
18 32|              a viszontlátás örömében egyre nyájasabban mosolyog. Az
19 34|             el a tûnõ évekkel, hanem egyre erõsbödött és mélyült. Kikerültem
20 35|          halhatatlansággal.~De aztán egyre ritkábban emlegette.~Nyolcvanhárom
21 38|        távbeszélõdrótok közelében, s egyre magasabbra jut, az égbe,
22 40| gyönyörködhetett a hirtelen támadt s egyre erõsbödõ szenvedély fejleményeiben.
23 41|              tiltakozik, toporzékol, egyre dühösebben, s most már tekintete
24 42|         négyszögeibe. A fehér kockák egyre gyérültek, az ábra fokról
25 42|             a magyar Riviéra ezen az egyre fejlõdõ fürdõhelyén, a minden