Fejezet

 1 1 |           ágyban, én meg az uram, s míg töprengtünk, miképp ússzuk
 2 1 |            nem is lehetett kivárni, míg abbahagyja. Az uram újra
 3 2 |   Elhatároztuk, hogy arra az idõre, míg anyja a kórházban fekszik,
 4 3 | fustélyokkal, ahol érik, mindaddig, míg ki nem leheli páráját. Múltkor
 5 5 |              sokáig, nagyon sokáig, míg a nagymama - szándékos késedelemmel
 6 6 |             adni, adni akar örökké, míg van egy szkarabeusza és
 7 8 |    megszületik, addig a pillanatig, míg meg nem hal, egy személy.
 8 8 |         kislánykoromban. Szaladtam, míg a fogorvoshoz nem értem.
 9 9 |           bûnnek tekinti mindaddig, míg egy szûkebb közösség tagjairól
10 9 |       Csakhogy nem nyugodott addig, míg papírt nem szereztetett
11 11|            botorkálok. Idõbe telik, míg rábukkanok, mert õ nekem
12 11|   üldögéltem szoknyája mellé bújva, míg be nem sötétedett. Amikor
13 12|           Szervusz.~Pista megvárta, míg eltûnik szeme elõl szótlan,
14 12|     eltévedt. Egy negyedórába telt, míg kiért a széles fõlépcsõre,
15 14|           ég örvénylõ messzeségébe, míg bele nem szédült, aztán
16 15|        vizsgálgatta lelkiismeretét, míg elsavanyodott agglegény
17 16|             a nézõtérre, megvárják, míg az ajtókat újra bezárják.
18 18|        mérlegnyelvek addig inognak, míg megállapodnak valahol: az
19 22|      Emeletrõl emeletre bolyongtam, míg végre egy pincért találtam,
20 31|           egy hosszú, egyenes úton, míg egy térhez nem érkezett,
21 37|         hogy érniök kell mindaddig, míg ezt majd egészen megértik,
22 37|             Addig-addig alkudoztak, míg az öregek összeadták a háromszáz
23 39|             vele. Addig tétováztam, míg ezzel is elkéstem. Õ közben
24 42|          bolyongott a pályaudvaron, míg végre beszállt egy másodosztályú