Fejezet

 1 1 |           szerencséltessenek most õk bennünket, jöjjenek el hozzánk
 2 1 |          szégyellnie. Szégyelljék õk magukat, ha akarják, tudják
 3 1 |        szegénységüket, mert errõl õk maguk tehetnek, ebben mindnyájan
 4 2 |        szegénységüket, hogy errõl õk maguk tehetnek, hogy ebben
 5 5 |            én értettem õket. Csak õk nem értettek engem. Én értettem,
 6 5 |       valami olyan bizonyos, mint õk hiszik, mert ez a valami,
 7 5 |           lélek a miénk, az, amit õk nem látnak, s minden, ami
 8 5 |   Bibliában van.~Bizony, az, amit õk szeretetnek tartanak, rosszabb
 9 5 |           minden áldott nap, mert õk egy pillanatra se kötöttek
10 6 |          rokonok hagytak rájuk, s õk egy életen át õrizgették.
11 8 |           a gyanús. Éreztem, hogy õk már mindent tudnak. Ez a
12 14|       kérték, nyissa ki a kabint, õk szavatolnak idõsebb barátjukért,
13 16|  felvonásnak. A közönség kitódul. Õk az elõcsarnokban mosolyogva
14 20|      visszamentek a társalgóba, s õk maguk igyekeztek inni, hogy
15 20|      nemigen érdekelte õket. Most õk voltak részegek.~Elmenõben
16 23|         tiszteletadásomat, melyet õk legföljebb viszonozni hajlandók,
17 32| hasonmásai mozognak. Afféle bábok õk, mint a bábszínházak alakjai,
18 37|      viselt, bal szemén monoklit. Õk is itt virradtak meg, már
19 37|           Úriemberek és testvérek õk is, állapították meg kölcsönösen,
20 39|    összebújtunk és beszélgettünk. Õk édesapám mestersége, a természettan
21 39|   kiselejtezett a könyvtárából, s õk valahol fönn a padláson
22 40|     úrnõjének.~5~Így éltek együtt õk ketten, júliustól augusztus
23 42|     növelt, mert fiuk háta mögött õk is feltûntek, s vele együtt