Fejezet

 1 1 |              Megpróbálom.~Szóval volt nekünk egy kancsónk, egy kínai
 2 1 |           lettünk, mindenki gratulált nekünk. Ami mûvészi értékét illeti,
 3 1 |          Bellától a szobalányát -, és nekünk kellett ajtót nyitnunk.~
 4 1 |      szeméttelepen, busásan kamatozik nekünk. Februárban arról értesültünk,
 5 1 |         üzleti papíron. Végre Martiny nekünk mindössze hatszáz pengõ
 6 1 |           nyolcszáz pengõvel tartozik nekünk Isten és ember elõtt. Ezt
 7 2 |              helyet, jelentéktelenül. Nekünk a szegénységbõl sincs sokunk.
 8 2 |             vágyott gyermekre. De hát nekünk, szívem, nem adott az Isten.
 9 2 |          eszméltünk föl. Mert az, ami nekünk magától értetõdõ és természetes
10 2 |            róla. Még emléke is kedves nekünk. Voltaképp most értem meg
11 3 |             édesanyja sír. Küldd haza nekünk a kis Avidust.~Zavaros idõk
12 3 |         sötétség felé gurul. Erõ kell nekünk, erõ. Az erõt onnan vesszük,
13 5 |            menyét, s mindenkinek, még nekünk, gyermekeknek is, még a
14 8 |             nézegettem a kirakatokat. Nekünk, szegényeknek az a gyönyörûségünk,
15 9 |               hagyni, hiszen gombokra nekünk is szükségünk van, feleségemnek,
16 13|     elégtételt, kárpótlást szolgáltat nekünk.~Mit szólsz ehhez, Lidike?
17 21|           tûzzék ki a napot, az órát, nekünk mindegy, okvetlenül várjuk
18 22|    vaskályhákat tisztogattak vele. De nekünk melegvíz-fûtésünk van. Fájós
19 25| valamennyiünket, órákig magyarázgatta nekünk ezt az egyszerû és mégis
20 25|    Nagyboldogasszony napján bemutatta nekünk.~Éppen le akartunk telepedni
21 34|               Pásztortüzek-et dalolta nekünk, hogy mi utána zümmögjük.
22 39|    halántékhajunkat, gáncsot vetettek nekünk, s mellettünk levegõvel
23 39|           tölgyfa asztalán terítettek nekünk. Habos kávét kaptunk, kalácsot,