Fejezet

 1 1 | egybekelésünk után - tizenöt éve már ennek - telebeszélték fejünket,
 2 1 |         dívány mellé toltunk, háttal ennek a vandáli pusztításnak,
 3 1 |             majd leejtette a földre. Ennek is vége volt. Seprût hoztam,
 4 2 |         élnek mellettünk, közöttünk. Ennek is megvannak a maga rangfokozatai.~
 5 2 |   villámzárral. Sárika természetesen ennek örült legjobban. Amint felöltöztettük
 6 3 |                Ha elvenném az életét ennek a szerencsétlen fickónak,
 7 5 |           hosszú históriákat mesélt „ennek a minden emberi érzésbõl
 8 5 |               három.~Mi vetett véget ennek a harcnak? Az, ami minden
 9 5 |      jelvények? Mirõl tiktakolhattak ennek az örökké hallgatag fiúnak
10 8 |             Idestova harminc éve már ennek. Aztán egészen elfelejtettem.~
11 8 |            némiképp én is oka vagyok ennek. Arra gondoltam, hogy mennyi
12 8 |          sokkal tovább, mint ameddig ennek a történetnek elbeszélése
13 12|             és világosabb folyosóra. Ennek végén egy ajtóra mutatott,
14 15|             csak a méltóságos nem, s ennek az lehetett oka, hogy a
15 15|             galuskával, rostélyost - ennek a levét kimártogatta három
16 16|        közutált csikóbundája. Rémes. Ennek még ma is van kedve mulatni.~-
17 18|    tiszteletre méltó, csak kellemes, ennek ellenében pedig vendégünkkel
18 20|           gödrökbe, árkokba is. Õ is ennek a titokzatos ösztönnek engedelmeskedett,
19 23|           árbocra, s a köszönés csak ennek természetes következménye
20 24|         tartó, vidéki öregúrban, aki ennek az újságosbódénak korlátlan
21 25|              elaprózza a kenyeret, s ennek a föladatának határozottan
22 34|              azon az üvegajtón, mely ennek a kis vendéglõnek a különszobájába
23 39|          krajcárban állapította meg. Ennek ellenében a tagnak jogában