Fejezet

 1 1 |        csapunk. Ez ízléstelen és - mind a két félre nézve - sértõ.
 2 1 |        meglátogat bennünket és ver mind a két kezével, és koldusbotra
 3 1 |            Átöleltem, szorongattam mind a két kezét. Aztán beszéltem,
 4 4 |          helyzetem pompás, vágyaim mind teljesednek, megszégyenítve
 5 5 |         õket maga elé, és fölhúzta mind a tizenhatot? Mit ketyegtek
 6 7 |            6~Itt az ablakfüggönyök mind le voltak eresztve, mintha
 7 7 |             melynek ablakfüggönyei mind le voltak eresztve, s a
 8 9 |   Szerencsére sikerült bekebelezni mind a hármat. Ekkor könnyülten
 9 10|           sok-sok minden volt -, s mind a ketten szépen, csöndesen
10 11|           kezét.~Egymásra bámulunk mind a ketten, csodálkozva. De
11 14|         ért közelükbe, a köpcös úr mind a két karját feléje tárta:~-
12 16|            Nem - felelik.~Magukban mind a ketten ezt gondolják: ~„
13 18|   mellékmondatokat szurdal, melyek mind arról szólnak, hogy nincs
14 18|     emberismerete. Szíve is rossz. Mind a két értelemben. Billentyûhibája
15 21|     négykor úgy jelentek meg nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok.
16 22|      Megvan? - kérdezték egyszerre mind a ketten.~- Meg - szóltam,
17 25|          hibákat idõvel lassanként mind el lehet tüntetni. Gondoljunk
18 27|      semmit. Hallgattak.~Egyszerre mind a ketten azt érezték, hogy
19 29|            hozzá is ér az ujjával. Mind az öt érzékével eszik.~Nem
20 39|        megvitattuk a világ dolgát.~Mind a hárman vékonydongájú városi
21 39|     Kulccsal zártuk be a diákszoba mind a két ajtaját. A hangulat
22 39| jótékonysági intézményeket, melyek mind ebbõl a kisded magból sarjadtak,