Fejezet

501 30|           vacsorázni.~- Ja - szólt Elzász, és vállat vont. Megnyomta a
502 30|               tagadjon le. Mûtétre hívtak, és csak éjfél után jövök haza.~-
503 30|                    derék fiú ez - mondtam, és hosszan utánanéztem.~- Miért? -
504 30|                      Igen - hazudtam.~- Na és milyen volt?~- Remek - áradoztam -,
505 31|            egyenesen nekiment a rendõrnek, és elgázolta.~Így lökött föl
506 31|                Azok bokáztak egyet-kettõt, és elterültek a kövezeten.
507 31|            Vestaszüzek zárdáját, a Carcert és a Concordia-templomot. Autója
508 32|                   messzirõl integet felém, és amint közeledik, a viszontlátás
509 32|               olvastam. Akkor annak rendje és módja szerint eltemettem
510 32|          képzeletével. Lehetnek ezek ezren és százezren, valamennyi elhalványul,
511 32|                    kézlegyintésre. Voltak, és már nincsenek.~Ez történt
512 32|              közben újságomat lapozgattam, és megpillantottam nevét az
513 32|                élet jogától, a lélegzéstõl és mozgástól, letéptem róla
514 32|                   raktam rá, a sápadtságot és a közönyt. Lehet, hogy lelkemben
515 32|                  õt, nem találkoztam vele, és ezen természetesen nem is
516 32|                     Ismét öt év rohant el, és ismét öt év. E tizenöt év
517 32|               föloszlott, szétmállott, por és hamu lett belõle.~Most pedig
518 32|                 pedig itt van, érzékelhetõ és tapintható valóságban, rám
519 32|            valóságban, rám néz, kíváncsian és hamiskásan fölvonja szemöldökét.
520 32|                 összetéveszthettem a nevét és azt az alakot, egyéniséget,
521 33|                  hogy fölszerelték nálunk, és nem vettem észre. Vezetéke
522 33|                 szerettem volna, mindenkit és mindenkor, ahogy kötelessége
523 33|                     Csörömpölt, csörömpölt és csörömpölt. A kapuhoz szaladtak,
524 33|                    ajtóra szaladtak. Senki és semmi. Talán valami szellem
525 33|                     jajveszékelt, tûzvészt és árvizet jelzett, mert egyszer
526 33|                szolga. Úr lett. Trillázott és rítt, pörölt és vékony fejhangon
527 33|                 Trillázott és rítt, pörölt és vékony fejhangon feleselt,
528 33|               fejhangon feleselt, sipogott és dörgött. Jaj, hallgattassátok
529 33|                 Hiába, nincs segítség. Zúg és bömböl, még mindig nem fáradt
530 33|                   is él, micsoda zenebonát és zûrzavart tud támasztani.
531 33|                 lakásunkba, ha minden élõt és minden halottat jelzett
532 33|                  el? Õ gondolta meg magát, és ahogy rákezdte, meg is unta,
533 33|                  hogy mi volt az oka erre, és arra, hogy hirtelenül zengeni
534 33|            csöngettyûmet, szereltessem le, és tétessek helyette másikat,
535 33|             mindenki elvesztheti az eszét, és követelheti egyéni jogait,
536 33|               Azóta különben ismét csendes és rendes. Tovább dolgozik,
537 33|                    milyen kiszámíthatatlan és rejtélyes lényt fogadtam
538 33|                   ideges tavaszi reggelen, és - bevallom - olyan tiszteletet
539 34|                   sajnáltalak benneteket - és egy kicsit le is néztelek -,
540 34|         hosszadalmas volna így elbeszélni, és lehetetlen is. Tíz-húsz
541 34|             Nemcsak az a fontos, amit mond és tesz az illetõ, hanem lényének
542 34|            hozzányúlni, õ csak megszólalt, és játszi könnyedséggel tisztázta
543 34|             takarosan viselt, hogy bámulat és hódolat ébredt bennem. Magas
544 34|                  Magas volt, karcsú, izmos és férfias. Ezenkívül elmés
545 34|                   elmés is volt, ragyogóan és ösztönösen elmés. Ha visszagondolok
546 34|                   talpraesett megjegyzések és észrevételek valóságos tûzijátéka
547 34|            betûvetésre, de a gondolkozásra és érzésre, az életre is. Micsoda
548 34|                    vájt. Vagy amikor a hõs és nagylelkû oroszlán s a vérszomjas
549 34|                    oroszlán s a vérszomjas és kegyetlen tigris közt vont
550 34|             Emlékszem keze írására, biztos és gyönyörû betûire, melyeket
551 34|                    hegedûjére, hangsípjára és andalító tenorjára, mellyel
552 34|                 aranyos kedélyére, bohókás és gyors ötleteire, utánozhatatlanul
553 34|              micsoda orvos, nevelõ, elõadó és tréfamester.~Mit szaporítsam
554 34|                   fejlõdésemet, ösztönzött és serkentett, hitet adott
555 34|                adott az emberi nagysághoz, és mértéket a fölbecsülésére.
556 34|                     visszaidéztem emlékét, és már megvigasztalódtam. Jólesett
557 34|           vágyakoztam, hogy megközelítsem, és méltó legyek hozzá. Öntudatosan
558 34|                  legyek hozzá. Öntudatosan és öntudatlanul utánoztam õt.
559 34|                 csak úgy tudtam elképzelni és megérteni, hogy az õ alakját
560 34|                     hanem egyre erõsbödött és mélyült. Kikerültem a keze
561 34|                 kalapot emelhettem elõtte, és õ némán bólintott. Bölcsnek
562 34|                életet egységesen szemléli, és hagyja futni a maga útján.
563 34|                  valaha. Csak talán kisebb és alacsonyabb.~Meghajoltam
564 34|           alacsonyabb.~Meghajoltam elõtte, és bemutatkoztam.~- Á, szervusz -
565 34|              hangon -, barátja az erénynek és a túrós lepénynek. Hát téged
566 34|                   a villa ágai közé tûrte, és hosszan sikálgatta vele.
567 34|                     megragadta a palackot, és a tányérját - nem kis ámulatomra -
568 34|       megszagolgatta, a kenyeret is, a sót és a paprikát is. Általában
569 34|                amikor nincs - tette hozzá, és kacagni kezdett.~Ebéd után
570 34|              kezdtem. Kis eseteket, valódi és koholt történeteket mesélgettem
571 34|                 neki, hogy szórakoztassam, és riadt figyelmét másfelé
572 34|                   után ezt mondta:~- Hihe- és lehetetlen.~Ez szíven ütött.
573 34|                    sokszor, az õ szájából, és akkor ebben az emberi szellem
574 34|                     hogy én öregedtem meg, és már nem lehet sok keresnivalóm
575 35|                   s megbénult a bal lábára és a bal kezére. Beszélõképességét
576 35|               kopogtatta, hallgatta szívét és tüdejét. Legyintett, hogy
577 35|                  Hogy most én vagyok nála, és nem lehet vele beszélni.
578 35|                 mindig fölnyitotta szemét, és többé nem tudta lehunyni.~
579 35|                éles eszû volt, bizalmatlan és agyafúrt, észrevett az mindent,
580 35|              be-beugrik a sarki kocsmákba, és felhörpint egy-egy pohár
581 35|                 értesült, hogy jobban van, és ezt a háziorvos is megerõsítette,
582 35|                 hitték, hogy elfelejtette, és végképp beletörõdött a változhatatlanba.~
583 35|              ebédjét vitte oda az ágyához, és Béla bácsi jóízûen kanalazgatta
584 35|                   újabb szélhûdést kapott, és õ is meghalt.~1934~ ~
585 36|                    a szívemre - kiáltotta, és megölelte Cassiust.~Az rémülten
586 36|            családomat. Anyámat számûzette, és öngyilkosságot kényszerített
587 36|                  öcsémet börtönbe záratta, és éhenhalásra ítélte. Engem
588 36|                   aludtam, fölém hajoltak, és várták, mit beszélek álmomban.
589 36|           szorítottam arcomra. Színleltem, és jobban, mint az a sötét,
590 36|                 megnövesztettem szakállam, és körülnéztem a világban.
591 36|          hajíttattam a kirándulók százait, és mulattam azon, hogy evickélnek
592 36|                  pedig tele voltak csûreim és magtáraim. Megsemmisítettem
593 36|                 elzártak minden bejáratot, és sorfalat álltak. Kegyesen
594 36|               hajukat, germánul megtanulni és germánul beszélgetni.~A
595 36|                   biztatgatta a birkózókat és a gladiátorokat, tapsolt
596 36|                     tapsolt az énekeseknek és mûlovasoknak. Éppen ez hozta
597 36|                    hogy átmegy a palotába, és megfürdik. Egyedül haladt
598 36|               végén, néhány lángot látott, és lassan, nagyon lassan közeledtek
599 36|                    folyók, a csillagok is, és õ nincs többé. Feje lecsuklott.
600 36|                    azt, amit mindig akart, és most meg is talált: a semmit.~
601 36|                  Arca fehér volt, vértelen és egyszerû. Lehullt róla a
602 37|              cigánybanda húzta, fátyolosan és tétován, maga is fáradtan
603 37|                  tétován, maga is fáradtan és pityókásan, azoknak a kitartó
604 37|         belevirradtak a vasárnap reggelbe, és még mindig nem tudták befejezni,
605 37|         húszasok-harmincasok. Az õ vezérük és ivómesterük Viczay Feri
606 37|           személyesen, legföljebb látásból és hallomásból. Mindez elegendõ
607 37|                   sátor lakóit. Úriemberek és testvérek õk is, állapították
608 37|                 egyet akarnak velünk, inni és mulatni, de egyelõre ismeretlenek,
609 37|                   ki beszél családiasabban és hetykébben a cigánnyal,
610 37|                 hogy mit vallanak a tanúk, és mint védekezik a vádlott.
611 37|                 nem is hallanák nótájukat, és nem is vennének részt jókedvükben.
612 37|           begombolkoztak. Ez a tartózkodás és elzárkózás tüntetõ volt,
613 37|               magukhoz intették a prímást, és mást követeltek, Beszegõdtem
614 37|                 izzik, hanem a földmûvelés és állattenyésztés tartalmasabb
615 37|                    akkor, amikor a kislány és a fekete szem éjszakája
616 37|                 kezdetben mindenki a tüzes és érzelmes Schillert olvassa,
617 37|                 korában tér át Goethe mély és egyszerû költeményeire.~
618 37|              bámult szét az alföldi rónán, és tüzet, lávát okádott mindenüvé.
619 37|                   meggyulladnak a szesztõl és a nap lángjaitól, melyek
620 37|                  pecsétgyûrûs mutatóujját, és így szólt:~- Megveszem azt
621 37|                    de az tüstént átadandó, és nincs alku, száz koronáért
622 37|                fene! - mondta Szél László, és fizetett.~Feri már vetkõzött,
623 37|              fizetett.~Feri már vetkõzött, és éljenzés közben küldette
624 37|                   bontogatták az üvegeket, és durrogtak a dugók, Szél
625 37|                Feri levetette jobb cipõjét és harisnyáját. Föllélegzett.
626 37|              lengén, igaz valójában látta, és önérzete sérelme nélkül
627 37|              kedves bátyám - felelte Feri, és kiitta poharát.~A cigányok
628 37|             cigányok most mellé szegõdtek, és egymás után az õ fülébe
629 37|                   megkondultak a harangok, és hangjuk hatalmas, érces
630 37|                  egy csézán összeölelkezve és csókolózva ül Szél László
631 38|           következõ pillanatban váratlanul és villámgyorsan elõresodorja
632 38|                  édesnek ígérkezõ csókját, és nem tudja, hogy mi történt
633 38|                 van, a saroknál, ott libeg és örvénylik, csattog és harsog
634 38|                libeg és örvénylik, csattog és harsog a széthajtogatott
635 38|                   tekintenek ki a negyedik és ötödik emeletrõl, igyekszenek
636 39|             gyermekekkel, a Winter Imrével és Winter Józsival, háziorvosunk
637 39|                   pukkantottak el a falon, és röhögtek, amikor megijedtünk.~
638 39|                bennünket. Mi csak a szépet és jót helyeseltük. Általában
639 39|                    vágyakoztunk, a szellem és képzelet fûszeresebb, s
640 39|          tornaórákon, elhanyagolva a métát és a nyújtót, összebújtunk
641 39|                    a nyújtót, összebújtunk és beszélgettünk. Õk édesapám
642 39|                szerkeszteni gyantalemezzel és rókafarokkal, én pedig az
643 39|                 maradhat, s a közmûvelõdés és haladás terén valaminek
644 39|                  történnie kell a mi poros és elmaradt városunkban.~Úgy
645 39|                  az utolsó tízpercben Imre és Józsi belém karolt, uzsonnára
646 39|                 Azután benyitottam Imréhez és Józsihoz, akik szintén ünneplõruhába
647 39|                    különösen méltányoltam, és - mi tûrés-tagadás - ma
648 39|           mandulával, ribizkével díszítve, és mogyorós tortát tejszínhabbal.
649 39|               mogyorós tortát, oly vidáman és bizakodva, mintha még ma
650 39|               tizenöt-húsz darab. Andersen és Grimm meséi (képekkel),
651 39|              kezébe vett néhány irkalapot, és bele-belesandítva beszélt. „
652 39|                    akit mi erre érdemesnek és méltónak tartunk, mindaddig,
653 39|                    a lendületes ékesszólás és a bölcs körültekintés kis
654 39|                  termékeket nem tisztelik, és - hangját itt vészesen emelte -
655 39|                      a nõi képekre bajuszt és szakállt rajzolnak, az oldalakat
656 39|                    egyéb undok tisztátalan és ragadós holmikat kevernek,
657 39|                  ijedelmes részletességgel és döbbenetes valószerûséggel
658 39|                    kizárólag közmûvelõdési és jótékonysági célt szolgál.
659 39|                fogadjuk becsületszavunkra, és három ujjunkat az égre emelve
660 39|                   Mámorosan álltam a zajgó és boldog zûrzavarban. Úgy
661 39|                   akiket én biztonságukért és öntudatukért ekkoriban még
662 39|               palotát, mindenféle irodával és segédszemélyzettel, s jótékonysági
663 39|               elbeszéltem, nem ily röviden és szürkén zajlott le, hanem
664 39|                   zajlott le, hanem órákig és lázasan, mint valami álom,
665 39|               annál hosszabb, mozgalmasabb és színesebb, mennél tovább
666 39|           színesebb, mennél tovább fejtjük és bogozzuk, úgyhogy nemsokára
667 39|               nemsokára a végtelenbe vész, és nincs se partja, se határa.
668 39|                  nem kértem új mûvet. Imre és Józsi se emlegette többé
669 39|                  becsületesen állta szavát és esküjét, mert soha életében
670 39|                   hárommillió könyve közt, és Londonban is, a British
671 39|               aztán beszaladt rendelõjébe, és - senki se tudta, hogy miért -
672 39|               meg-megújuló önvádat. Szavam és esküm alól nem oldhat föl
673 40|                                    ELLINOR ÉS DARLING~1~Ellinor A végzetes
674 40|                   címû mozidarab próbáitól és fölvételeitõl annyira elcsigázódott,
675 40|                    hogy feledje szeszélyes és izgató szerelmeit s a színház
676 40|                   érintkezett tisztelõivel és bámulóival, nyájas volt,
677 40|          bámulóival, nyájas volt, egyszerû és közvetlen, s azzal keltett
678 40|                 nem is vették észre. Korcs és rút kis eb volt, még kölyökkutya,
679 40|                  még kölyökkutya, csapzott és csatakos, minden báj nélkül.
680 40|        lekuporodott a kutyushoz, s hosszan és meggyõzõen magyarázgatta
681 40|                 szemüvegét. Kedélytelennek és mogorvának látszott. Vedlett
682 40|                  tett, hogy örökbe fogadja és fölneveli. Darling az ágya
683 40|                   adott neki, az õ szokott és kipróbált altatója nyolcadrészét.
684 40|                   egyszer elveszett, s két és fél óra hosszat kereste,
685 40|               csomagolt, gépkocsira szállt és elutazott. Darlingot egyelõre
686 41|                                         ÉN ÉS A NÉMA~Lécállványon libegnek-lobognak
687 41|         kísérteties hang az újságok õrébõl és sáfárjából tör ki, aki háttal
688 41|              Valamit mutogat. Rám mutogat, és arra az újságra, amellyel
689 41|        Csúfondárosan, gúnyosan mutogat rám és az újságra, mintha tetten
690 41|              szólok az izgalomtól sápadtan és dadogva.~- Ááá - ordít tovább,
691 41|             dadogva.~- Ááá - ordít tovább, és kacag és bólingat, hallani
692 41|                     ordít tovább, és kacag és bólingat, hallani se akar
693 41|                      Ááá - óbégat vészesen és csillapíthatatlanul, s minden
694 41|             ragasszak sebzett becsületemre és hiúságomra. - Az, ami az
695 41|               kényszerképzet”. Sajnos, ezt és egyebet nincs módomban megértetni
696 41|                   azonnal hívom a rendõrt, és becsukatlak”, és látom is,
697 41|                  rendõrt, és becsukatlak”, és látom is, amint keze a kulcs
698 41|     becsületsértésért? Egy darabig a harag és szánalom között tántorgok.~
699 41|       keresztkérdései alatt. Állok elõtte, és egy kukkot se szólok. Hagyom,
700 41|                 neki. A szörnyû, gyanúsító és vádoló „ááá” még habzik
701 41|                száján, de mindig halkabban és tétovábban, aztán, mint
702 41|                  valami ámulat visszhangja és tajtékja marad ott: „ááá”.
703 42|                földrajzot, a természettant és az irodalmat, tudta, hogy
704 42|             Lisszabon, hogy a rádium elem, és hogy a XIX. századi híres
705 42|                betûbõl áll, Z-vel kezdõdik és a-val végzõdik, csak Zola
706 42|             lenyírta a kipontozott helyen, és másnap, a csarnokba menet,
707 42|              fiatalúr belépett a konyhába, és ezt ordította:~- Ilona,
708 42|                    tûzilármát, melyet Laky és Lakyné is növelt, mert fiuk
709 42|                    s vele együtt sikongtak és kiabáltak összevissza, a
710 42|          partfürdõbe, elõvette a Mosoly-t, és lassanként kibetûzgette
711 42|                 önzetlenül nemes, erkölcsi és szellemi magaslatán álló „
712 42|               fáradalma után felüdüljenek, és testben-lélekben megfiatalodva,
713 42|               ötszöri étkezés... A bõséges és kitûnõ reggelit, tízórait,
714 42|            szeszélye egy szerény, egyszerû és derék munkásnõt tüntetett
715 42|                    a Mosoly szerkesztõsége és kiadóhivatala „kellemes
716 42|                  kezébe fakanalat nyomott, és valami villámló port meggyújtva,
717 42|                megindult olvasók épülésére és gyönyörûségére.~- Hát Ilona,
718 42|                 becsomagolt fûzfa kosarába és kis papírbõröndjébe, s augusztus
719 42|                   Kezében a fûzfa kosárral és a kis papírbõrönddel sokáig
720 42|                     Letette fûzfa kosarát, és amikor a vonat füttyentve-csattogva
721 42|             Hableány a fürdõhely központja és lelke volt. Mindjárt a fõtéren
722 42|              Szoknyanadrágos nõk ásítottak és cigarettáztak.~Ilona a csomagjaival
723 42|                     ahol X-lábú asztalokat és lócákat látott, kiscsirkéket
724 42|               lócákat látott, kiscsirkéket és libákat, csöbröket és dézsákat,
725 42|         kiscsirkéket és libákat, csöbröket és dézsákat, majd a téglás
726 42|                    hajú fiatalember a szûk és sötét szobában elhányt iratok,
727 42|                    veszekedett, elszaladt, és csak egy félóra múlva tért
728 42|                   Leült a megvetett ágyra, és fölsóhajtott. Fájt a feje.
729 42|                   foglalva. Ilona fölkelt, és az üres asztal mellett álldogált,
730 42|                  azért tovább tereferéltek és füstöltek, senki se távozott
731 42|                   nem értette, visszajött, és vállát vonogatva megint
732 42|                talált a porondon, fölvette és elolvasta. Nézegette a gyermekeket,
733 42|                    étterembe csak ebédelni és vacsorázni járt, reggelijét,
734 42|                    hallgatta a cigányzenét és a békák kuruttyolását.~Egyszer,
735 42|               takarítja ki a szobáját. Tíz és tizenkettõ közt volt a takarítás,
736 42|                    már elmentek reggelizni és fürödni. Ilonka ilyenkor
737 42|                hanem lement Valihoz lakni, és a konyhában vele együtt
738 42|                csirkéket adott neki leölni és megkopasztani. Augusztus
739 42|               Idegen emberek a politikáról és a nyomorúságról beszélgettek.
740 42|                  szakadni kezdett a zápor, és hûvös szél fújt.~Egyenesen
741 42|                    mindig szakadt a zápor, és fújt a hûvös szél - beült
742 42|                    hogy ha majd elszegõdik és pénze lesz, inkább egy másik