Fejezet

 1 1 |        valamivel késõbb szaladt oda. Hegedûjét a díványra dobta,
 2 3 |         szemrehányással vetette oda a századosnak:~- Ilyenek
 3 4 |     akarsz megint kilyukadni?~- Oda, pajtás, hogy az elõbb te
 4 6 |          mintha nem is figyelne oda, tovább keresgél, új és
 5 8 |       se szól, csak néz, mindig oda, arra a pontra. Tudod, milyen
 6 13|        õszön engem is beírattak oda. A táncmester - tagbaszakadt,
 7 13|       tudom, messzebbrõl jött-e oda hozzám, vagy már régebben
 8 14|    vélte fölismerni a homokban. Oda leült. Kereste az ezüst
 9 15|        fejét.~- Nem megy az föl oda.~- Miért?~- Hát a has miatt.~-
10 20|         köréje, több tányérral. Oda se szagolt. A folyadékkal
11 22|     Csak félszemmel sandítottam oda. De úgy rémlett, hogy téved.~-
12 23|         hozzá.~- Azok is - veti oda.~Tartózkodónak látszik.
13 26|          Jöjj ide, Heinz. Heinz oda se hederít. Se hall, se
14 27|    pedig egyáltalán nem figyelt oda, mert még mindig a kézitükrére
15 28| köszönöm.~- Nincs mit - vetette oda.~Amint otthon sarokba vágta
16 35|      dolgoztak a gyászhuszárok, oda surrantak be suttyomban
17 35|     amikor Marika ebédjét vitte oda az ágyához, és Béla bácsi
18 35|    Marikához:~- Nézd fiam, vidd oda Rózának ezt a gyönyörû májat.
19 36|       az én képmásomat tétettem oda. Lovamnak márványistállót
20 37|       Csak harmincért - vetette oda Feri, s ekkor a nyakkendõ,
21 39|         egymás után potyogtatta oda tíz rézkrajcárját. Én követtem