Fejezet

 1 1 | kérdezte az uram, mit gondolsz, fiam, mégis mit gondolsz, hogy
 2 1 |     neki húszezer pengõ? Annyi, fiam, pont annyi, mint teneked
 3 1 |       szerettük õt. Jegyezd meg fiam, a gazdag embert olyan titokzatos
 4 3 |   császár.~- Mi baj?~- Eltûnt a fiam.~- Avidus?~- Õ, császár,
 5 3 |  császár, a tizennégy esztendõs fiam. Tegnap reggel láttuk utoljára.
 6 3 |       Rettenetes napokat élünk, fiam. Egy világ recseg eresztékeiben.
 7 3 |        Én még jobban undorodom, fiam. Mi, akik gondolkozunk és
 8 3 |    uralkodom, és majd neked is, fiam. Szomorú, hogy ilyen az
 9 11|  Lehajol hozzá:~- Fánika, itt a fiam, Budapestrõl.~A koldusasszony
10 11|      ültetek valaha? Nincs meg, fiam. Sokáig fönn állt a padláson.
11 11|    szõhetett lelkében:~- Tudod, fiam, az ember hiába vigyáz,
12 25|         a géppel. - Ja, késsel, fiam -, mondta Géza bácsi, mintha
13 25|      jelentette: - Csakhogy az, fiam, nem találmány.~Fülig vörösödtem,
14 25|            Egy-kettõ. Na látod, fiam. Nyomd rá, ne sajnáld. De
15 25|    kenyeret. Itt fõ a rögzítés, fiam. Ha nem rögzíted, akkor
16 25|     mert elvágod az ujjad. Úgy, fiam, úgy. Majd bele kell magad
17 25|        így mókázott: - Ne félj, fiam, sohase félj, amíg engem
18 25|     majd nem látsz, akkor félj, fiam, akkor nagyon félj, akkor
19 35|        felelte Marika.~- Akkor, fiam, fõzz neki hársfateát, de
20 35|    Marikához:~- Mondd meg neki, fiam, hogy takaróddzék be jól,
21 35|         szólt Marikához:~- Nézd fiam, vidd oda Rózának ezt a