Fejezet

 1 3 |         a földre pillantott. Így szólt:~- Hol az az õr? Látni akarom.~
 2 3 |    bünteted? - firtatta.~- Nem - szólt Aurelius, ki se nyitva a
 3 4 |      történt.~Rám bámult, és így szólt:~- Te bicegsz?~- Én? - hüledeztem. -
 4 4 |           és nevettem.~- Lehet - szólt. - Akkor tévedtem. Különben
 5 7 |          Sápadt volt.~- Jöjjön - szólt parancsolóan, nem durván
 6 10|        kísértet. Pár kedves szót szólt hozzá, kezet fogott vele,
 7 12|  Édesapámat keresem.~- No várj - szólt az öregúr. - Majd odavezetlek.~
 8 12|           Többé egy árva szót se szólt.~Õ is a 411. ajtóig ment,
 9 12|          kamrakulcs.~- Ott van - szólt Takács.~Pista a kulcs után
10 12|        parancsolni.~- Köszönöm - szólt a fõnök, de nem rá tekintett,
11 15|        Nem adná ide azt nekem? - szólt az úszómesterhez, a kék
12 19|     Áldozata már nem haldoklónak szólt, hanem annak, aki esetleg
13 24|         hogy kíváncsiskodom. Rám szólt:~- Tessék várni.~- Igenis.~
14 27|        óriási üvegajtó.~- Igen - szólt a férfi. - Ott reggeliztünk
15 27|   mesterségére gondolt.~- Nézd - szólt az asszonyhoz. - Én alapjában
16 30|          akar vacsorázni.~- Ja - szólt Elzász, és vállat vont.
17 34|         szemével, de egy szót se szólt. Tisztogatta a kanalát az
18 35|   kanalát, elmerengett, majd így szólt Marikához:~- Nézd fiam,
19 36|         Azt mondják, itt a baj - szólt, s egy aranyrúddal megkopogtatta
20 37| pecsétgyûrûs mutatóujját, és így szólt:~- Megveszem azt a szemablakot.~