Fejezet

 1 11|         ráncigálja a vad tavaszi szél.~Anyám sokára ér utol.~-
 2 34|        lepénynek. Hát téged mi a szél hozott ide, ahol a madár
 3 37|  bajusszal, nyersselyem ruhában, Szél László. A tanyáról jött
 4 37|       negyven-ötven évesek, mint Szél Lászlóék, hanem húszasok-harmincasok.
 5 37|      monoklija, mint a briliáns. Szél László ezt nézte sokáig.
 6 37|        borral. Mindnyájan ittak.~Szél László kivette pénztárcáját.
 7 37|     kevés.~- Ötvenet! - kiáltott Szél László, s meglobogtatott
 8 37|          lilaszalagos panamáját. Szél László a fejébe próbálta
 9 37|   koronát.~- Egye fene! - mondta Szél László, és fizetett.~Feri
10 37|  üvegeket, és durrogtak a dugók, Szél László tovább vásárolt:~-
11 37|    korona.~- Ötven! - csapott rá Szél László -, de a harisnyákkal
12 37| púposodott, papír, ezüst, arany. Szél László elõtt pedig az õ
13 37|    Egyszerre csak megakadt rajta Szél László tágra nyílt, véres
14 37|  összeölelkezve és csókolózva ül Szél László Viczay Ferivel, utánuk
15 37|     cigányokkal, hogy majd künn, Szél László tanyáján folytassák
16 38|       Egyszerre kitépi kezébõl a szél.~Az olvasó, aki el van merülve
17 38| délelõttön valami betyár tavaszi szél szabadulhatott ki idõnek
18 38|         a pénze után.~Csakhogy a szél még nála is gyorsabb. Az
19 42|        kezdett a zápor, és hûvös szél fújt.~Egyenesen Lakyékhoz
20 42|         a zápor, és fújt a hûvös szél - beült a cselédszerzõbe.