Fejezet

 1 1 |         megdöbbentem. Annak idején én magam sürgettem meghívatásukat -
 2 1 | szegénynegyedben sem. Furcsán éreztem magam. Mintha elõkelõ emberek
 3 1 |              föl, s el is költöttem a magam személyére. A nyúl, a szõlõ,
 4 1 |             igazat adott nekem. Azóta magam is gondolkoztam arról, amit
 5 2 |           pedig elrontják.~Hát inkább magam mondom el annak, aki meghallgatja.
 6 3 |              Egy lócára fektettem, én magam. Hajnal felé meghalt. A
 7 8 |         Lekapcsoltam az ezüst Máriát, magam mellé tettem az éjjeliszekrényre.
 8 13|            simogattam langyos karját, magam emeltem rá a hintánk szûk
 9 18|           benne. Hogy úgy fejezzem ki magam: szerénysége azóta megizmosodott.
10 21|            már azonban szégyenkeztem. Magam jelentkeztem. Hosszú, bocsánatkérõ,
11 21|              hazámtól én is úgy érzem magam, mint egy nyomorék. Ide-oda
12 22|              elemeli. Magasba tartva, magam elé, láthatólag vittem ki
13 24|             fölöttébb viszonylagosak.~Magam is megpuhultam. Néha-néha
14 26|             életem veszélyeztetésével magam szakítottam a gerlachfalvi
15 30|            volt. A kerevetre vetettem magam, és így gondolkoztam:~„Tyû,
16 30|           Miért? - kérdezte Elzász.~- Magam se tudom. Nekem roppant
17 36|      besúgóival, hogy nem árulom-e el magam, nem szidalmazom-e. Amikor
18 39|          Winter Imrével, s föloldatom magam vele. Addig tétováztam,
19 39|              egyedül kell viselnem, a magam felelõsségére, ezt a meg-megújuló
20 41|                még mindig türtõztetve magam.~- Ááá - óbégat vészesen