Fejezet

 1 3 |  Sajnálom a kis Avidust. De még jobban sajnálom ezt a világot,
 2 3 |         Undorodsz ettõl? Én még jobban undorodom, fiam. Mi, akik
 3 5 |        laktak benne. Õ most még jobban hallgatott, mint azelõtt.
 4 6 |     munkájába, melyhez õ sokkal jobban ért. Juliska nem tud kapni,
 5 13|      melyektõl én egyébként még jobban reszkettem. Édesapja másnap
 6 15|         mert mihelyt kelleténél jobban elcsodálkozott független
 7 15|        bölcs nyugalmával mindig jobban ingerelve õt. - Ezt eddig
 8 15|     fordult, hogy az úszómester jobban láthassa. - Hol van? - és
 9 15|          hiába húzta be - annál jobban kidomborodott. - Sohase
10 20|    melyet õ is megértett, egyre jobban biztatgatta, és így hamarosan
11 21|          Nem így történt. Egyre jobban nõ. Izgatottan várom a fejleményeket.~
12 30|       álarc két hasadékán annál jobban kimeresztettem parázsló
13 30|         s az álarc mögött annál jobban hegyeztem fülemet, hogy
14 35|     heverészett az ágyában. Ott jobban érezte magát. Még kacagott,
15 35|      vastagon. A beteg nem lett jobban tõle. Este titokban elhívatta
16 35|   beszélni. Hogy most valamivel jobban van, most megint valamivel
17 35|   Miután azonban értesült, hogy jobban van, és ezt a háziorvos
18 36|         arcomra. Színleltem, és jobban, mint az a sötét, hallgatag
19 37|        ösztönüknél fogva sokkal jobban ügyeltek, mint az elnök
20 38| földgolyón nem zavarodott össze jobban, s a vers rímei csak éppen