Fejezet

 1 7 |        ilyenkor - ezt rebegte:~- Kérem, szegény, szerencsétlen...~
 2 7 |         hogy rá se pillantott.~- Kérem - kezdte a kéregetõ.~- Mennyi?~-
 3 7 |          a kéregetõ.~- Mennyi?~- Kérem, szegény, szerencsétlen...~
 4 12| odalépett a kapushoz.~- Hol van, kérem, az illetékosztály?~- Harmadik
 5 14|       kérdését: - Mikor lehetne, kérem, találkozni?~- Úgy hét felé -
 6 22|   egyszer megolvasta.~- Rendben, kérem - felelte.~A kereskedõ kikapta
 7 22|         magát. Reszketett.~- Mi, kérem, itt dolgozunk - fordult
 8 22|         nehéz idõkben, és akkor, kérem, õ dobálja a pénzt. A maga
 9 24|     hónapra, egy egész életre.~- Kérem - lihegtem -, kérem.~- Azonnal -
10 24|    életre.~- Kérem - lihegtem -, kérem.~- Azonnal - csitított egy
11 27|       másik tornác is? ~- Nincs, kérem.~- Ez volna az? - bámultak
12 27|       nem alakították át?~- Nem, kérem.~- Szinte hihetetlen. Így
13 27|       Így volt ez mindig?~- Így, kérem.~Mindenesetre leültek. Fagylaltot
14 28|         nyitott ajtón beszólt.~- Kérem szeretettel - mondta, és
15 28|  Meghatott az a szamárság, hogy „kérem szeretettel”, és hogy épp
16 30|           Ebben a pillanatban... Kérem...~Felém fordult:~- Sajnos,
17 30|       Hol van?~- Fogalmam sincs, kérem. Elment, beteghez hívták,
18 30|        fog neki jelenteni?~- Azt kérem alásan - ismételtem -, hogy
19 30|          csengõt.~Imre bejött.~- Kérem - rendelkezett -, legyen