Fejezet

 1 1 |           egy másik emeleten, és hiába keresgélik ajtónkat. Leszaladt
 2 1 |     megismerés, hogy a végtelent hiába igyekezzük megközelíteni,
 3 4 |        Nem én.~- Gondolkozzál.~- Hiába gondolkozom, ha nem ütöttem
 4 5 |          engem az uram? Csakhogy hiába tûnõdtem.~Mert nem vagyok
 5 8 | koldusoknak. Egy hét múlva pedig hiába kerestem az ezüst Máriát.
 6 11|            Tudod, fiam, az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent.
 7 11|           az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Elõbb-utóbb
 8 12|         haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót többször
 9 15|       lágy, rengõ pucrot, mely - hiába húzta be - annál jobban
10 18|     Semmi ellentmondást nem tûr. Hiába közlöm vele ezerszer, hogy
11 19|         jött haza ebédre. Órákig hiába várt. Délután öt felé fölcsengették
12 20|        egy mélytányérba. Eleinte hiába kínálgatták. Megszagolta
13 22|  mulatságos, hogy ketten voltak. Hiába figyelmeztettem õket. Összetartottak.
14 25|         már most is szabadkozik, hiába, a gazdag emberek...” ~Õ
15 26|          akik szeretetük tárgyát hiába ostromolják: némán kullogok
16 28|        Kidobtam az útiköltséget, hiába volt az egész. Meghatott
17 33|  szerelõért. Segítség, segítség.~Hiába, nincs segítség. Zúg és
18 34|          szájjal vártam valamit. Hiába vártam. A politikát „az
19 38|          igyekszenek elkapni, de hiába, s csak hajráznak neki.