Fejezet

 1 1 |         rögtön észrevettem, hogy egyedül van. Mentekezett, hogy felesége,
 2 5 |        is megjelent a ház elõtt, egyedül. A járda túlsó oldaláról
 3 7 |      nyitott kaput. Úgy látszik, egyedül volt.~De miért nyitott kaput?~
 4 13|      melyeken annyit ténferegtem egyedül, reá várakozva, sokáig csak
 5 13|         és - se szó, se beszéd - egyedül vágtattam haza, mintha valami
 6 14|       észre, hogy az olasz nincs egyedül.~Egy nõ állott vele szemben,
 7 15|        ebédszelvényét, s eltûnt. Egyedül maradt. Törölgette verejtékes
 8 17|      Becsukódik mögötte az ajtó, egyedül van vele, oly közel hozzá,
 9 19|     napon, mikor elõször ment ki egyedül a maga lábán, az új tavaszi
10 20|      Semmi esetre se engedjék ki egyedül az utcára. Engem végtelenül
11 23|         fiatalember, aki szintén egyedül üldögél az asztalnál. Kék
12 29|      konyhába nyíló ajtón.~Ekkor egyedül marad. Az asztalra hajol,
13 30|         ajtót betette maga után. Egyedül maradtam.~Ez a terem a mûtõ
14 36| világánál, szolgáit el küldette, egyedül bolyongott tovább görnyedt-púpos
15 36|     istennõ meghalt forrólázban. Egyedül maradtam. Gyászomban megnövesztettem
16 36|          palotába, és megfürdik. Egyedül haladt a tömegben germán
17 39|  asztrakán kucsmámat, elindultam egyedül Winterék felé.~Csikorgó,
18 39|          Most már holtom napjáig egyedül kell viselnem, a magam felelõsségére,