Fejezet

 1 1 | fürkészhetjük ki bölcs szándékait. Õ velem nem szokott ilyesmikrõl
 2 4 |              megállít, s elbeszélget velem.~Természetesen az utóbbi
 3 4 |           elõbb, mikor szembe jöttél velem, bicegtél.~- Dehogy - tiltakoztam
 4 8 |           szórakozását. Beszélgettek velem. A háziorvos az ablakhoz
 5 9 |              papírt nem szereztetett velem, s be nem csomagoltatta,
 6 11|          most koldul.~Anyám megindul velem a templompitvar felé. Amint
 7 11|               Az álszemérem elhiteti velem, hogy ez színpadias volna,
 8 11|         mindazt, ami történt vele és velem: az élet csodálatos, borzalmas
 9 13|               amikor az apja közölte velem megtisztelõ és döbbenetes
10 23|              azért tüstént megérteti velem, hogy nem õ az, s én ezt
11 23|       szállnia. Melegen kezet szorít velem. Szemembe néz, és ezt mondja:~-
12 26|          Anélkül is szóba ereszkedik velem.~Nyilván azt hiszi, hogy
13 29|           héten át együtt étkeztünk. Velem szemben ült a feleségével.
14 30|    ingerültebben -, hogy beszél maga velem? Milyen félvállról beszél?
15 30|              szemtelen hangon beszél velem?~- Bocsánat - dadogtam -,
16 32|          Megyek az utcán. Szembe jön velem egy piros arcú öreg úr,
17 41|           minden mozdulata ezt közli velem: „nem addig a, te csirkefogó”,