Fejezet

 1 1 |          a zene. Õ pedig azt nem tudta, hogy az uram milyen kitûnõ
 2 8 |         gyõzõdve, Krompacher már tudta, hogy én vagyok a tolvaj,
 3 10|          Csak úgy „futólag”. Nem tudta nevét sem akkor, sem most.
 4 10|        akkor, sem most. Csak azt tudta, hogy annak idején egy darabig
 5 10|          állatorvos -, de mindig tudta, mi történik Juliska körül.
 6 14|          arcát. Nézte õt, de nem tudta, hogy nézi. Gondolkozott
 7 14|      Gondolkozott felõle, de nem tudta, hogy gondolkodik.~A nõ
 8 14|      üdvözölték.~Péter ekkor már tudta, hogy senki se fulladt vízbe,
 9 19|          Estefelé egy ápolónõtõl tudta meg, hogy a gerince törött
10 20|         érti a helyzetet. Azt se tudta, hogy kutya-e, vagy macska.
11 24|        bûnös vágyát semmiképp se tudta legyõzni, anélkül hogy észrevette
12 28|     hájat.”~Megnézte zsebóráját. Tudta, hogy huszonhárom perc múlva
13 28|       egész menetrendet kívülrõl tudta, mint egy zongoramûvész
14 35| fölnyitotta szemét, és többé nem tudta lehunyni.~Kedélyesen elbeszélgettek.
15 39|       rendelõjébe, és - senki se tudta, hogy miért - húsz centigramm
16 42|   természettant és az irodalmat, tudta, hogy Portugália fõvárosa
17 42|          villamos pirítón, s nem tudta mire vélni ezt a tûzilármát,