Fejezet

 1 1 |             Félek, hogy most majd nem tudom elbeszélni.~Utóbb, mikor
 2 1 |          üzleti, forgó értéke, azt se tudom. Valér, a sógorom - Tarczay
 3 1 |            lomtár, minden együtt? Nem tudom neked megmagyarázni, de
 4 1 |              intézi majd el?” Azt nem tudom, feleltem. Talán másikat
 5 1 |            boldogan feküdtünk le. Nem tudom, miért, de úgy éreztem,
 6 3 |             Tudod, hogy mi vár rád?~- Tudom.~Sextus nemrég látta, hogy
 7 11|               alacsony asszonyban nem tudom õt mindjárt fölfedezni.~
 8 12|               akarsz lenni?~- Még nem tudom - mondta Pista szünet után,
 9 13| tûzbiztosítással is foglalkoztak. Nem tudom, messzebbrõl jött-e oda
10 16|                a bridzsnél.~- Ja, már tudom. Az, akinek az a ronda kommunista
11 22|               veszti el az állását.~- Tudom - feleltem nyugodtan. -
12 25|               volna. Mióta az eszemet tudom, csakugyan õ volt a mi családunkban
13 30|           viselkedik, mint most, majd tudom a módját, és...~- Alázatos
14 30|           kérdezte Elzász.~- Magam se tudom. Nekem roppant rokonszenves.~-
15 32|               a világon csoda, ez az. Tudom, hogy puszta félreértésrõl
16 33|               Joga van az ilyesmihez? Tudom is én. Nem volt többé szolga.
17 42|              lett a házban.~- Még nem tudom, nagyságos asszony. Gondolkozom.~-