Fejezet

 1 1 |            ma élnek, a gazdag embert egészen úgy tisztelik, úgy imádják
 2 3 |               Aurelius rápillantott. Egészen más, bizalmas hangon kezdte:~-
 3 5 |           szeretni valakit, nem volt egészen szívtelen, s Alit, a fiát
 4 7 | kukucskálóablakon is. Nem ezt tette. Egészen kitárta a kaput, s megállt
 5 8 |         harminc éve már ennek. Aztán egészen elfelejtettem.~Múlt héten
 6 11|             motoz a levegõben, lenn, egészen lenn, a térdemnél, mintha
 7 13|             lábunkat magasra tartva, egészen a csillagokig.~Már hosszú-hosszú
 8 15|       Méltóságos? Érdekes, pedig még egészen fiatal.”~Majd arra gondolt,
 9 17|        kereszttel a nyakán, vagy egy egészen jelentéktelennek látszó,
10 20|             Látszott rajta, hogy nem egészen érti a helyzetet. Azt se
11 27|              ilyen szegényes, nem is egészen tiszta üvegajtót. Az élet
12 32|            bizony elfelejtettem. Nem egészen. Csak úgy, mint a halottakat
13 33|           tud támasztani. Fejünk már egészen belekábult. Ha egy hadsereget
14 35|            El fogja hinni. Ha nem is egészen, de elhiszi. Késõbb aztán,
15 37|              mindaddig, míg ezt majd egészen megértik, amint kezdetben
16 41|         mintha tetten ért volna.~Nem egészen értem a helyzetet. Azt hiszem,
17 42|              kellett, hogy ne legyen egészen pénz nélkül.~Másodosztályon