Fejezet

 1 1 |         sokáig fintorgott, hogy szinte nem is lehetett kivárni,
 2 2 |    pillantanak felénk, furcsán, szinte görbe szemmel.~Végre házmesterünk
 3 7 |    elõtt, mert a csodálkozástól szinte gyökeret vert a lába, újabb
 4 11|     vele együtt az övét is. Már szinte arcomhoz ér ez a kéz. Van
 5 14|       de a közvetlen közelében, szinte a fejénél. Erre fölemelte
 6 15|     régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtõl,
 7 15|       korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének,
 8 21|         Idegennek lenni valahol szinte szervi hiba. Messze a hazámtól
 9 22|         a véletlen tukmált rám, szinte erõszakosan, nem fogom elkótyavetyélni.
10 23|   tartozunk köszönni egymásnak, szinte versengve az elsõségért.
11 23|     megfosztva egyéniségünktõl, szinte megsemmisülve.~Így töprengek
12 27| alakították át?~- Nem, kérem.~- Szinte hihetetlen. Így volt ez
13 29|      õsz bajuszkája alatt, ez a szinte csókra termett „pici-piros”
14 36|    lecsuklott. Szeme kinyílt, s szinte rajongva pillantotta meg
15 38|       méter magasságban tartja, szinte mozdulatlanul, aztán leejti
16 39|  öltözve komolyan, hivatalosan, szinte szertartásosan üdvözöltek.~