Fejezet

 1 2 |           Ismerek itt a közelben egy öreg varrónõt. Az sohase fût.
 2 2 |               hogy Sárika lop. Az az öreg szakácsnõ, aki házunkban
 3 3 |              szemét. A császár nézte öreg barátját. Megnyugtatta õt,
 4 7 |              elhanyagolt, szakállas, öreg arcát, s - amint szokta
 5 11|              kopott, de nem rongyos. Öreg, nagy szemû olvasó hever
 6 14| udvaroltatott. A nap pedig, mint egy öreg, de még mindig izzó gavallér,
 7 20|            Moccanni sem mert. Bölcs, öreg állat létére érezte, hogy
 8 24|        Folyton simogatta repedezett, öreg körmeivel. Felém tartotta,
 9 24|       átkozódtam, s titokban szegény öreg gyors halálát kívántam.
10 27|       hátizsákkal.~Megszólították az öreg pincért:~- Nincs itt egy
11 28|             fülkében valami magányos öreg urat pillantott meg, három
12 28|              üzemköltségbe.~Leült az öreg úrral szemben. A levegõbe
13 28|        Kezdõdött a társasvacsora. Az öreg úr fölkelt. Kifelé indult,
14 28|          beült. Szemmel tartotta.~Az öreg úr is visszaérkezett, a
15 32|             jön velem egy piros arcú öreg úr, messzirõl integet felém,
16 36|          láthatatlan tekintete is az öreg centurión nyugszik, s gyanúja