Fejezet

 1 1 |          szemlélte, majd leejtette a földre. Ennek is vége volt. Seprût
 2 3 |            rendelkezését.~Aurelius a földre pillantott. Így szólt:~-
 3 4 |           rám, hanem lefelé tekint a földre, és alattomosan lábaimat
 4 5 |             túlgondolkozza, és végül földre teperje, könyörtelenül.
 5 7 |           beszélt, a szemét mindig a földre sütötte.~Ahogy így töprengett
 6 8 |  észrevétlenül felejtse ott, ejtse a földre. Titkomat azonban nem mertem
 7 14|             kissé félrefordult, és a földre tekintett. - Voi mi fareste
 8 14|        megismerte.~A nõ még mindig a földre tekintett. Most azonban
 9 20|          összecsukódtak, lerogyott a földre, ott elterült, magával tehetetlenül.~
10 20|         díványon vannak, lemásznak a földre. Szívesen bújnak ilyenkor
11 25| egyszer-kétszer kiugrott a gépbõl, a földre gurult, mintha tiltakoznék
12 26|             urak hemperegnek eléje a földre, a nagy hasukkal, és bohóckodnak.
13 31|             vették körül. Mindenki a földre borult, meghajolt, két tenyerét
14 36|            döfte kardját.~Caligula a földre zuhant teljes hosszában.
15 38|        mozdulatlanul, aztán leejti a földre, s a következõ pillanatban
16 38|          nehézkesek, hogy lehúzták a földre, a sárba. Mindegy.~De semmi