Fejezet
1 1 | választottuk meg a személyt, s elfelejtettük, hogy õ már
2 1 | pázsiton nebulók ültek, s a szigorú, varkocsos, tanítómester
3 1 | ajánlatát visszautasítottuk, s keze már a kilincsen nyugodott,
4 1 | ágyban, én meg az uram, s míg töprengtünk, miképp
5 1 | fölösleges pénze a mai világban, s ki ad ennyit is a rászorulóknak?
6 1 | este titokban meglátogatta, s figyelmeztette, hogy ne
7 1 | az utcán. Karonfogta õt, s bundája zsebébõl néhány
8 1 | gyertyával lépett be, s az urak cigarettájukat a
9 1 | égett, meg volt gyújtva, s amint végigrohantak velük
10 1 | melynek egy hálószobája volt s egy ebédlõje, és ez dolgozó
11 1 | erején túl föladatot vállal, s hoppon marad.~Egyszerre
12 1 | fényesre sikált réz hamutálcát, s a csutkáját otthagyja rajta,
13 1 | ott se voltak vendégeink, s mi máris színészkedtünk.
14 1 | kocsi áll meg a ház elõtt, s vendégeinket kalauzolja
15 1 | akasztottam föl. Hódgallérja van, s a bunda belseje puha, csíkos,
16 1 | nézett, hol a bútorokra, s mosolygott valamin, fitymálóan-hetykén,
17 1 | szegény ránéz a gazdagra, s ezt gondolja: „Jaj, de gazdag
18 1 | gazdag ránéz a szegényre, s ezt gondolja: „Jaj, de szegény
19 1 | és kamatlábról volt szó, s a csattanója valami német
20 1 | ajkát fölszívta az orrához, s körülbelül tizenöt-húsz
21 1 | gyönyörû rózsás halszeletke, s õ csakugyan rá is tekintett,
22 1 | mindjárt a tányérjára tette, s otthagyta. Cigarettára gyújtott.
23 1 | muzsika, a matematika lírája, s a fájdalom, melyet ez a
24 1 | annyit jelent, mint patak, s ütemei egy hûs, átlátszó
25 1 | Martiny a szoba sarkában állt, s - nem puszta udvariasságból -
26 1 | élet során tapasztalta, s ennél nincs szebb, szomorúbb,
27 1 | húrokra, és fekete fejét s a szemét, melyet közben
28 1 | diadalmasan bontakozott ki, s a G-húr komolyan, szívhez
29 1 | meg akarta enni az orrát, s olyan sokáig fintorgott,
30 1 | Gondolod?”, kérdezte az uram, s rám tekintett. „Az csak
31 1 | régiségkereskedõ ennyit ígér, s hajlandó azonnal kifizetni,
32 1 | eltereljük róla figyelmét, s késõbb se céloztunk rá.
33 1 | a lelkiismeret furdalta, s szemrehányást tett magának,
34 1 | abban a régi lakásban -, s így megint szóba került
35 1 | mert azt én vettem föl, s el is költöttem a magam
36 1 | személyére. A nyúl, a szõlõ, s egyéb ajándékok alig tehetnek
37 1 | igazam van, de formailag nem, s ez a fontos. „Képtelenség,
38 1 | képtelenség, az képtelenség”, s az asztalra csapott.~Csodálatos,
39 1 | sohase ismertem az embereket, s ha elõzõ nap rám hallgat,
40 1 | testüket, három pengõért, s tudom-e, mennyire megvetik
41 1 | az éjszakában kódorognak s a híres ringyóprimadonnák,
42 1 | Istentõl. Efféléket hoztam föl, s közben csókolgattam az uram
43 2 | viszik haza szenecskéjüket, s olyanok, akik fölszedegetik
44 2 | fölmászott a gázlámpa tetejére, s kiöltötte nyelvét az alant
45 2 | Szóba elegyedtem vele, s megtudtam, hogy anyját már
46 2 | bõrsarucskát, egy cipõt, s ráadásul egy csinos piros
47 2 | karoltuk föl éppen Sárikát, s nem egy másik kislányt,
48 2 | hónapig feküdt a kórházban, s azalatt a kislány nálunk
49 2 | szájas, pimasz, durva, s az édesanyját - legalább
50 2 | szegényes asztalunknál eszik, s irigyelték tõlünk, hogy
51 2 | szörnyet formál belõle, s végképp tûrhetetlenné teszi
52 2 | Amikor nem eszik nálunk, s üres a helye az asztalnál,
53 2 | múltkor mondott az uram, s amit akkor nem értettem,
54 2 | A gyûlölet a szegénység, s a szeretet a gazdagság.~
55 3 | gondolatait az emberszeretetrõl s az irgalomról. Most kaján
56 3 | szónokaival, költõivel, s most a sötétség felé gurul.
57 3 | vélt nagyon jó érdekében, s ezt mûvelte minden nép,
58 3 | förtelmes ellentmondásával, s kezünk csupa vér és csupa
59 4 | közepette rohantam a városban, s amint ilyenkor szoktam,
60 4 | vagy ezúttal is megállít, s elbeszélget velem.~Természetesen
61 4 | élek, mint a hal a vízben, s biztosan, elégedetten, derûsen
62 4 | felé.~Amint így fecsegtem, s õ belém karolva lépegetett
63 4 | Jóságosan szemembe nézett, s ezt mondta:~- Nézd, pajtás,
64 4 | meggyõznöm, elmosolyodott, s vállat vont. Lanyhán nyújtotta
65 5 | alapul - minden szerelem is, s minden házasság - egy vagy
66 5 | önmagunk” tág fogalom, s ebben benne van a körmünk
67 5 | az, amit õk nem látnak, s minden, ami ezen alul van,
68 5 | rosszabb a gyûlöletnél, s pórul jár az, akit így szeretnek,
69 5 | valahányszor a fiára tekintett, s utána a kis unokájára, erre
70 5 | bestiának nevezte a volt menyét, s mindenkinek, még nekünk,
71 5 | volt egészen szívtelen, s Alit, a fiát is nagyon szerette -
72 5 | aztán lekísérte a hintóig, s fejét elfordítva, köszönés
73 5 | délután ötkor hazahozták Alit, s az inas fölkísérte, hogy
74 5 | haza, nem etették agyon, s a vendégség után sohasem
75 5 | megindult, került-fordult, s vissza-visszatért. Aztán
76 5 | jó volt, a szabása is jó, s remekül állt. Egy szót sem
77 5 | Ekkor kezdõdött az anya s a nagyanya között az a mérkõzés,
78 5 | biztatgatta mindegyik önmagát s a gyermeket, vészes fenyegetéssel.
79 5 | kicsinyek, mint a dió, s nagyok, mint a buksija,
80 5 | egyszerre mást határozott, s más terepen kezdte a csatát.~
81 5 | csak egymást gyûlölték, s az õ testén keresztül vívták
82 5 | meg akarnak venni valamit, s csak azért is többet ígérnek
83 5 | rajtuk ragad a portéka, s akkor többnyire ráeszmélnek,
84 5 | különösen nyúlt, tojásdad fejét, s túlontúl figyelmesen nézett
85 5 | árult, a rendõrség elcsípte, s most börtönben ül.~Tulajdonképpen
86 5 | hal-e. Remélem, hogy él, s egyszer mégiscsak elõkerül.
87 6 | régi rokonok hagytak rájuk, s õk egy életen át õrizgették.
88 6 | csecsebecsék körbejárnak, s a vendégek halkan susognak: „
89 6 | aranyláncot, átölelt, megcsókolt, s a fülembe súgta: „Ez a tied.”
90 6 | széles porcelánfehér arca, s magas, domború homloka is.
91 6 | megszorítsam az érdes kezét, s ezt mondjam: Bizony, bizony,
92 7 | szakállas, öreg arcát, s - amint szokta ilyenkor -
93 7 | Egészen kitárta a kaput, s megállt elõtte. Nem értette
94 7 | Nyersselyem inget viselt, övvel s fehér porcelán nadrágot.
95 7 | lépcsõházon át, a kaput kinyitotta s bezárta kulccsal.~8~A kéregetõ
96 7 | mind le voltak eresztve, s a fiatalember, aki beengedte
97 7 | lehunyta, a ravaszt elsütötte, s mire a kéregetõ a villa
98 8 | személy. A lelke ugyanaz, s minden tettéért felelõs.
99 8 | aztán magamra hagyott, s egy másik vevõjét szolgálta
100 8 | Máriát azonnal kikaptam, s bal markomba fogtam. Szerettem
101 8 | ezüstláncot selyempapírba, átadta, s én, ahelyett hogy bal markomat
102 8 | gyermekek, akik bogarat fogtak, s attól félnek, hogy elröpül.
103 8 | kamrába, felfûztem a láncra, s nyakamba akasztottam. Eleinte
104 8 | el szokott esti imámat, s megfogadtam, hogy másnap
105 8 | másik oldalra szaladtam, s ettõl kezdve még a tájékára
106 8 | vásároljon ott valamit, s észrevétlenül felejtse ott,
107 8 | hogy késõbb találjanak meg, s este fülemre húztam a paplant,
108 8 | sípszóra, hogy megkötözzön s elvigyen valahová a börtönbe,
109 8 | majd megsimogatta arcom, s azt mondta, hogy az egész
110 8 | Budáról, hogy elsõ legyek, s ne kelljen sokat várakoznom.~
111 8 | rosszul mehet az üzlet, s talán némiképp én is oka
112 8 | gondoltam, hogy most bemehetnék, s letörleszthetném tartozásomat.
113 8 | meghízva, lomposan, szomorúan, s nagy, vizeskék szemével
114 9 | kockacukrot, maga is kért egyet, s azonnal szájába dugta. Közölte,
115 9 | maga az önzés. Legelsõ õ, s a holmijai. Utána következik
116 9 | következik az apja és anyja, s azok holmijai. Ennyi az
117 9 | az asztalon heverõ kést, s azt indítványoztam neki -
118 9 | jobb kezébe szorította, s úgy majszolta, a másikat
119 9 | harmadikat ölébe tette, s állandóan feléje sandított.
120 9 | nem szereztetett velem, s be nem csomagoltatta, át
121 9 | rozsdás, csempe nadrággombot, s átnyújtotta nekem.~Dadájának
122 10| Viktor, nem tart cselédet, s mint afféle özvegyasszony,
123 10| sok-sok minden volt -, s mind a ketten szépen, csöndesen
124 10| Juliska akkor rá hallgat, s nem lesz Viktor felesége.~
125 10| jár-kel, hazamegy ebédelni, s így Juliska nem vállalkozhatott
126 10| képzeletünkben folynak le, s nem a valóságban, mely megannyiszor
127 10| Álomalakokat teremtünk magunknak, s azokkal viaskodunk. Az emberek
128 11| felé. Amint közelébe érünk, s látjuk nem ráncos, mozdulatlan
129 11| akkor nagy volt, magas, s ebben a kis, alacsony asszonyban
130 11| elõször járnék itthon, s egyenesen a világ végérõl
131 11| Ó - sopánkodik -, ó, ó - s ezzel az egyetlen magánhangzóval,
132 11| karjára, az ablakhoz vitt, s a ködös kertben a fenyvesek
133 11| Csillogott rajta a zúzmara, s a meleg szobában lassan
134 11| levõ padot fogott egybe s a padok között egy asztalkát.
135 11| pocakkal, gyufaszál-lábakkal, s apám színes irónjaival színeztük
136 11| kezemen pihent az õ érdes, s mégis csiklandós keze. Ekkor
137 11| nyafogtam, utánakaptam, s karjára hajtottam fejemet.
138 12| ig haladt, aztán elakadt, s hiába járta végig a folyosót
139 12| fiúcska hajadonfõtt követte, s oldalról rásandított, kíváncsian.
140 12| épületszárnnyal ragasztotta össze, s ezen a hosszú, poros, döngõ
141 12| szorongott, várakozók nyája, s hátul a farács mögött hivatalnokok
142 12| utasította a fiatalember, s anélkül hogy rátekintene,
143 12| forgatta ki zsebeit is, s közben, hogy haragját hûtse,
144 12| után ugrott, fölemelte, s indult.~Künn azonban, a
145 12| megjelentek az ajtóban is, s a csoportban végre feltûnt
146 12| ott púposodó könyvhalomra, s harangozott lábaival.~Figyelte
147 12| Kezeit összedörzsölte, s ekkor száraz, idegesítõ,
148 12| kopasz íróasztala elõtt, s ezt kérdezte:~- Ki itt ez
149 12| aki már talpra ugrott, s feszesen kihúzta magát.~-
150 12| de elõbb édesapja elõtt, s már ment visszafelé a hosszú
151 12| egész hátul, a sarokban, s olyan kicsike, de azért
152 12| kiért a széles fõlépcsõre, s megpillantotta a fõkaput
153 12| tûzõ, nyári napfényben, s a kapus aranypaszományos
154 13| a dupla petúniák közé, s nem törõdve azzal, hogy
155 13| földön, szemem lehunytam, s ábrándoztam õróla. Havas
156 13| megcserepesedett és fölrepedezett, s gyorsan megragadtam a szájammal.~
157 13| leckémet, hamar megvacsoráztam, s fáradtságot hazudva, elõbb
158 13| én melléje telepedtem, s a köteleket és egymást kéjesen
159 13| hevített porcelánégetõ-kemence, s attól tart, hogy ezt mindenki
160 13| Hölgyek kettõvel elõre. S amíg a színes forgatag bonyolódott-gombolyodott,
161 13| angol lánc megkötõdött, s a táncolók a karokból-kezekbõl
162 13| fölbukkant ünnepélyesen, s lassan libegve közeledett
163 13| tûzbiztosítási hivatalnok volt, s mindig fehér mellényt viselt,
164 13| fekete volt, mint a leánya, s egy kicsit szeplõs is. Vagy
165 13| lépre csalni, megcsúfolni, s végül kinevetni? Ez szörnyû
166 13| boldogság és zavar között, s közben be-benéztem a táncterembe,
167 13| éjszakán maga bandukolt haza, s reszketett a harapós parasztkuvaszoktól,
168 13| ilyen elintézetlen ügyeket, s némi elégtételt, kárpótlást
169 14| majd visszatért a homokra, s szemlélgette ott a napozókat,
170 14| úszástól. Fiatal szíve hevesen s egyre csöndesebben dobogott.
171 14| szarvassá változtatta Actaeont, s vadászkutyáival tépette
172 14| hagyta, szembefordult vele, s a vízben többször találkoztak.
173 14| Nincs mit, mondanám neki, s otthagynám. De - sajnos -
174 14| arcáról a vízgyöngyöket, s olyan forróságot gyullasztott
175 14| fekete hajú fiatalember, s középütt egy köpcös, harmincöt-negyvenéves
176 14| mondta Péter -, Un pochino - s máris rácáfolt állítására,
177 14| valahol elvesztette kulcsát, s arra kérték, nyissa ki a
178 14| szünidei tanfolyamot végezte, s kitüntetéssel vizsgázott.~
179 14| volt - cipõkereskedõ -, s lelkére kötötte, hogyha
180 14| Õ is kabinjába sietett, s felöltözködött. Otthon kettõkor
181 14| Csíkos selyemruhát hordott, s fején félrecsapva egy szalagsipkát.
182 15| ruha. Frissen lépegetett, s szagolgatta a reggeli levegõt.
183 15| fölpezsdült. Arca lesült, s ez férfiasabbá tette. Izmai,
184 15| álomtól kövéren és durcásan, s letelepedtek övéik közé,
185 15| rózsák. Úszósapkát vittek, s kacajuk végigtrillázott
186 15| elõvenni egy nyakkendõt, s egy másik mellett dönteni,
187 15| álom és meddig valóság, s késõbb folytatja, utána
188 15| méltóságos vidéken született, s az volt neki a cigányzene,
189 15| függetlenül a szövegtõl, s ha valaki szavakba tudná
190 15| szóról szóra egyeznének, s ezekbõl talán össze is lehetne
191 15| üldögélt vele a tó partján, s ma reggel tízkor adott neki
192 15| Aztán gyorsan levetkõzött, s máris megjelent fekete úszóruhájában,
193 15| barátjával, azokkal beszélgetett, s már a tóba akart lépni.
194 15| kérdezte az úszómester, s egy pillantást vetett elõbb
195 15| falócára tette a virágcsokrot, s a fürdõruha után akart nyúlni.
196 15| csattant föl a méltóságos, s megigazította szemén a csíptetõjét,
197 15| napoztak, már fölfigyeltek, s a vitázók körött kíváncsi
198 15| csak a méltóságos nem, s ennek az lehetett oka, hogy
199 15| lövellt az úszómesterre, s újra megállapította:~- Örült,
200 15| szállóban fizetett, csomagolt, s azonnal kihajtatott az állomásra.~
201 15| átnyújtotta ebédszelvényét, s eltûnt. Egyedül maradt.
202 15| magára vette kabátját, s az étkezõkocsi felé igyekezett,
203 17| fokkal fényesebben égnek, s a szemek is kigyulladnak.
204 17| õket, nézegetik kezüket, s majdnem csodálkoznak azon,
205 17| beszél, egy félóráig beszél, s alig teszi le a hallgatót,
206 17| berobban, valamit odasúg, s a miniszter a kihallgatást
207 17| lehanyatlik, arca elsápad, s holtan borul íróasztalára.~
208 18| egy ajtón, hátraugrunk, s õket bocsátjuk elõre, ha
209 18| mégiscsak kimegy valaki, s a garathurutunkról szóló
210 18| tehetségtelen és unalmas fráter, s én nem is vagyok olyan nemes
211 18| állandóan fejetek fölött zúg, s minden pillanatban azzal
212 18| szobátokat, átitatja ruhátokat, s lélegzeni se hagy. Az ilyen
213 18| szavába öltöttem szavam, s egy orv mellékmondatban
214 19| elõreláthatólag hosszú lesz, s õ ki fog merülni. De nem
215 19| önfeláldozást, melyet befektetett, s attól fél, hogy hanyagságával
216 19| port, borogatást váltott, s folytatta. Valami csodálatos
217 19| Tudod, gazdag lány volt, s minden vagyona ráment erre
218 19| Lola kacagva szalad elém, s újságolja, hogy az ura tegnap
219 19| gyámoltalannak és nyomorultnak, s késõbb olyasvalakit keresett,
220 20| visszamentek a társalgóba, s õk maguk igyekeztek inni,
221 20| Bemártattam egy törülközõt, s fejére tettem. A borogatást
222 20| vette. Feketét fõzettem, s kiöntöttem egy tányérba.
223 20| akkor volt, mint õ maga -, s szívhallgatóval vizsgálta
224 20| amint az asztalt veri, s a cigánnyal húzatja a fülébe.
225 21| egészségesek vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg is hívtam
226 21| évig élt künn Angliában, s arra kértem, hogy helyettesítsen.
227 21| együtt a meghitt társaság, s alig tudott elválni. Mérnök
228 21| egyáltalán nem volt baj -, s a baráti emlékezés tûnõdõ
229 21| küldönce levelet hozott, s egy gyönyörû fehér orgonaágat.
230 21| életükben nem mulattak ily jól, s bármily sok szépet hallottak
231 21| megvesztegetõen közvetlen vagyok, s feleségem ily házias és
232 21| kedvesen fogadtuk õket, s mézszõke barátom áradozó
233 22| egy húszast, tízeseket is, s a papírokat ezüstpengõkkel,
234 22| hogy kevesebbet kaptam, s otthon jöttem rá, napok
235 22| vezekeljenek valamiért, s éppen az én személyemet
236 22| gyémánt tündöklött rajta, s körötte apróbbak, rengeteg,
237 22| fölkeltettem a tulajdonost, s a pincér jelenlétében átnyújtottam
238 22| ahogy álmából fölverték, s éreztem, hogy lehetett volna „
239 22| gumitányérjára rátettem két fillért, s melléje, némán, húsz pengõt.
240 23| annak elõtte is észrevettem, s megvártam - elvártam -,
241 23| hajózászlóknak az árbocra, s a köszönés csak ennek természetes
242 23| az utasok zöme leszáll, s a kocsi majdnem kiürül,
243 23| megérteti velem, hogy nem õ az, s én ezt az embert, akirõl
244 24| hirdetve. „Az összes hazai s külföldi lapok és folyóiratok.” „
245 24| szürke mellényt láttam, s a szürke mellényen egy ezüst
246 24| újságosbódénak korlátlan ura, s hivatása szerint valószínûleg
247 24| Csak állt mozdulatlanul, s az üvegkalitka falára bámult.
248 24| Hogyne.~- Az Illustration-t, s talán a Times-t is.~Sarkon
249 24| egy régi számát nyújtotta, s egy ponyvaregényt.~Nagyot
250 24| füzetet. Lapozgatott benne, s fölsóhajtott. Elém tette.
251 24| kérlelt minden átmenet nélkül, s kissé oldalt billentette
252 24| használhatatlanná vált borotvapengémet, s lelkére kötöttem, hogy minél
253 24| katonai térképnek hatott, s ott bizonyára méltó föltûnést
254 24| megutáltam a cigarettát, s dühös szivaros lettem. Most
255 24| dührohamok fogtak el, átkozódtam, s titokban szegény öreg gyors
256 24| áruról, melyet kerestek, s tanácskozási alapon mindig
257 24| levelezõlappal érte be, s aki virzsíniára áhítozott,
258 24| aki virzsíniára áhítozott, s a bûnös vágyát semmiképp
259 24| voltam, amikor ideérkeztem, s mi lett belõlem az õ nevelõ
260 24| papírszipkán szívom be a levegõt, s vigyázatosan kifújom. Állam
261 24| meztelenül heverészek a parton, s a köldököm szemlélem. Ha
262 25| szoknyavadász és példás családapa, s mindenféle foglalkozás is,
263 25| sivár agglegényéletéért, s csakis ekkor adta meg egyéniségének
264 25| hajjal, sárga szakállal s bajusszal, mely valamivel
265 25| barnára pörkölt tarhonyával, s szerette a hosszú, vékony
266 25| ügyesen, bal kézzel is, s én bámultam, irigyeltem
267 25| fölcsillámló nyállal összeragassza; s a cigaretta máris égett,
268 25| át hozzánk, aratás után, s minden évben három-négy
269 25| hogy télen sohase láttam, s még ma sem tudnám elképzelni
270 25| tapogatta és szagolgatta, s addig kukucskált, figyelgetett,
271 25| vendégszobának neveztünk, s a hõség miatt egész nap
272 25| ott lóg a fogaik között, s késõ este, sõt valószínûleg
273 25| csak egy pohár vizet ittak, s rejtély, hogy miért szopogatják
274 25| ümgöttek, elmosolyodtak, s biztatták, hogy szerkessze
275 25| föl volt vázolva a terv, s ezt titkolózva mutogatta
276 25| egésznek, ötletét ellopják, s mások zsebelik be a tenger
277 25| rokonaidat” - évõdtek vele, s kedélyesen hátba veregették
278 25| egyszerre elkomolyodott, s kijelentette: „Nem szabad
279 25| mégiscsak elkészült a minta, s Nagyboldogasszony napján
280 25| szobalánynak és a szakácsnénak, s azok egy súlyosnak látszó
281 25| csapágyakat, forgósarkokat, s két hatalmas, élesre fent
282 25| még szeletlen kenyeret, s a deszkára erõsítette, a
283 25| amit nem lehetett érteni, s egyre integetett, hogy hagyja
284 25| visszanyomta sínei közé, s folytatta munkáját, tovább
285 25| megtörölte verejtékes homlokát, s még mindig kacagva körülnézett:
286 25| szétvagdalja, elaprózza a kenyeret, s ennek a föladatának határozottan
287 25| alakja egy kissé ormótlan, s a kések talán céltalanul
288 25| kérdezte Géza bácsi kicsinylõen s megállapította: - Gyönyörû.~
289 25| fogantyút, a hátam mögé állt, s amíg erõlködtem és csattogtam,
290 25| az õ életének fõalkotása, s más egyebet nem is hagyott
291 26| érni, egy robogóra kap, s lábtóját taposva vágtat
292 26| kedves kis rózsaszín arcát, s megveregethetnék csupasz
293 26| meghódítani. Gyíkokat fogok neki, s házatlan búzakék csigákat.
294 26| havasi gyopárt vásárolok, s azt hazudom, hogy éjszaka
295 26| Csokoládészivarral kínálgatom, s igazi szivarral is. Egyiket
296 26| munkásságomra hivatkoznom, s megmagyaráznom, hogy azért
297 26| a kapus felé közeledett, s - én valami pillanatnyi
298 26| módja szerint bemutatkozott, s a sapka védelmével közel
299 26| becsvágyait és titkait, s azt is, hogy hová vezeti
300 27| volt ez, rozoga, kopott, s apró üvegtáblákkal berakva.
301 28| az áldozatok poggyászát s megugrott velük, mindig
302 28| eszébe jutna, visszajött, s a félig nyitott ajtón beszólt.~-
303 28| mint aki majd kiszáll, s a folyosóra állt, a letolt
304 28| különben is fölszállt egy utas, s az õ fülkéjébe telepedett.
305 29| férfi, gyér, õsz hajjal s kis õsz bajuszkával. Térdnadrágot
306 29| önérzetesen lélegzett, s nyilván azt képzelte, hogy
307 29| mely les, pillog, fürkész, s egy erdõben vagy egy kopár
308 29| Száját kissé megnyálazza, s az még pirosabb lesz. Már
309 29| feleségének is valamit, s amikor a pincér eltávozik
310 29| ajtónyílás újabb remény s újabb csalódás. Nem jön
311 29| valósággal kibírhatatlan, s amíg így szemmel tartja
312 29| kezében kés és villa -, s ránéz. Izzóan néz rá. Elcsigázva,
313 29| olvadozva, szenvedélyesen nézi, s a sok gyötrelem után könnybe
314 29| tûz egy szelet marhahúst, s mielõtt bekapná és örökre
315 29| legalább tapintani akarja, s a húshoz és a mártáshoz
316 29| gõzölgött egy óriási rostélyos, s máris üres a tál, és a barna
317 29| hogy az ételt eléje rakták, s kidülledõ szemmel nézi a
318 29| billenti, a tenyerébe hajtja, s valami lágy merengéssel,
319 29| ételek háromnegyed részét, s az ura ismét enni kezdett.~
320 29| sarkallva kezembe vettem, s megvizsgáltam. Elhûltem.
321 29| ravaszságból az ura vágatta beléje, s ez a telhetetlen haspók
322 30| esõköpenyét, a kalapját is hozta, s kezébe adta sebésztáskáját
323 30| hanem kénytelenségbõl, s igazi valómban tûnök föl.
324 30| eltakarja rajta a szégyenpírt, s az álarc két hasadékán annál
325 30| szememet, hogy mindent lássak, s az álarc mögött annál jobban
326 30| méltóztatott a fõorvos urat, s arra méltóztatott kérni
327 30| fölszarvazzák a szeretõik, s akkor a szegényekkel gorombáskodnak,
328 31| kormánykerék mellé ült, s hajtani kezdett.~Sietett
329 31| pont kétezer esztendõt, s ebben a pillanatban az Örök
330 31| Horatius egy-két verssora, s torkaszakadtából kiabált:~-
331 31| rendeletére utat nyitottak neki, s õ leugrott az ülésrõl.~Néhány
332 31| nyelven, hogy mi járatban van, s fõképp mit jelent szekerén
333 31| thesszáliai bûbájosokkal cimborál, s káprázatokkal maszlagosítja
334 31| Azonnal letérdepeltették, s a hóhér a bárdjával egy
335 31| A sofõr fölemelte fejét, s az õrszemes rendõrt látta,
336 32| képzeletünk színpadáról, s félretesszük abba a roppant
337 32| a pirosságot, a fényt, s a halál bús ékességeit raktam
338 32| picinyke gyászpadra állítottam, s néhány emlék hamar ellobbanó
339 32| múltak a napok, az évek, s én bizony elfelejtettem.
340 32| penészes ágyából lép ki, s nekem hirtelenében vissza
341 32| gyötrelmes homlokráncolásomat, s azt kérdezi, haragszom-e
342 32| meggyilkoltam. Szorongatom kezét, s közben vért szivattyúzok
343 33| volt valamire, megnyomtam, s õ a villamosságtól fölpezsdülve
344 33| Nézzétek, ellökte a papírt, s újra üvölt, kornyikál, rikoltoz,
345 34| körülveszi, az, ami éppen õ, s az, ami nélkül õ nem is
346 34| látom egyik világosszürke s egyik sötétkék ruháját,
347 34| hõs és nagylelkû oroszlán s a vérszomjas és kegyetlen
348 34| lelkében a hadvezéri szigort s az érzelmes puhaságot. Emlékszem
349 34| udvaron megcsípett a méh, s emlékezem aranyos kedélyére,
350 34| helyettesítettem a papirosábrándokba, s ezáltal kézzelfoghatóvá,
351 34| Örökségül átadta szellemét, s az tovább munkálkodott.
352 34| egyetemen is, hozzá mértem õket, s tudásukat kicsinynek, ízlésüket
353 34| tetszett az övéhez képest, s Shaw szelleme kissé régimódinak,
354 35| elvesztette beszélõképességét, s megbénult a bal lábára és
355 35| természetesnek tartja az egészet, s mi túlsegítettük a veszedelmen.~
356 35| agyafúrt, észrevett az mindent, s enyvesfekete szemében folyton
357 35| mellére kulcsolva kezeit, s egyáltalán nem csodálkozott,
358 35| Béla bácsi mellett maradt, s csak orvul, sietve pottyanthatott
359 35| ágynemûit kiszellõztették, s Marika, aki eddig az ebédlõ
360 35| mondott. A mennyezetre meredt, s uzsonnáját kérte.~Elmúlt
361 35| vigyázzon, mert éjjel fagyott, s künn csúszós az út. Mondd
362 35| megölni a képzeletében, s továbbra is fölruházta egy
363 36| antiumi jószékhez fordult, s Fortuna templomából ezt
364 36| öreg centurión nyugszik, s gyanúja már a szívét, az
365 36| összeesküvõket magához hívatta, s kardját mellének szögezve
366 36| idején a palotájába rendelt, s táncot lejtett elõtte. Hallotta,
367 36| aztán leüttettem fejüket, s az én képmásomat tétettem
368 36| ebédeltem az istállóba, s majdnem sikerült õt konzullá
369 36| mondják, itt a baj - szólt, s egy aranyrúddal megkopogtatta
370 36| azonban hirtelen fölkelt, s búcsúra nyújtotta kezét.
371 36| császár csipiszt mutat neki, s ajka a kinyújtott hüvelykujja
372 36| Ne haragudj. Légy résen - s elbocsátotta.~8~Cassius
373 36| flamingó vére ráfröccsent, s a köntöse alján piros folt
374 36| is megrántotta tréfásan, s odakacsintott: „Na, mi lesz?”
375 36| alakítói szerepüket tanulták, s mint fázékony keletiek,
376 36| hallotta, hogy egy kapu buffan, s bezárták, aztán messze-messze,
377 36| nevében - üvöltötte Cassius, s széttárt karjai közé, a
378 36| aztán csodálatosan elsápadt, s csak azt érezte, hogy a
379 36| lecsuklott. Szeme kinyílt, s szinte rajongva pillantotta
380 37| tiszta zsebkendõjüket, s felitatták vele a homlokukon
381 37| õsi szokások szertartásán, s minderre a beléjük edzett,
382 37| öregek beszélgettek, ittak, s úgy tettek, mintha nem is
383 37| éjszakája már rég elveszett, s ilyen módon irigységükben
384 37| átnyilalltak a falombokon is, s homlokukra, hajukra, orrukra
385 37| a fényt a gyújtópontba, s egyenesen õt perzselte vele.
386 37| felkönyökölt az asztalra, s csak úgy, félvállról a levegõbe
387 37| kiáltott Szél László, s meglobogtatott egy mályvaszín
388 37| harmincért - vetette oda Feri, s ekkor a nyakkendõ, a gallér
389 37| megtöltve jéghideg kútvízzel, s bontogatták az üvegeket,
390 37| fölhörpintett egy pohár pezsgõt, s minthogy még mindig melege
391 37| összeadták a háromszáz koronát, s megvásárolták Feri utolsó
392 37| közöttük, összeköltözködött, s egy asztalnál pezsgõzött
393 38| föltekint, még ködös szemmel, s látja, hogy szellemi tápláléka
394 38| aztán leejti a földre, s a következõ pillanatban
395 38| bitangul, hoppon maradva, s zavartan is, mint aki nem
396 38| veszi a rohanó újságot, s utána is ered, ahogy máskor
397 38| gyorsasággal cibálja az újságot, s az egy szemvillanás alatt
398 38| három emelet magasságába, s még tovább, még tovább.
399 38| igyekszenek elkapni, de hiába, s csak hajráznak neki. Már
400 38| távbeszélõdrótok közelében, s egyre magasabbra jut, az
401 38| hintázza, majd megragadja s lefelé lökdösi. Nyilván
402 38| tartóereje, egy légörvénybe, s pillanatok kérdése, hogy
403 38| alig egy méter magasságban, s az utca sarkán, a templom
404 38| zavarodott össze jobban, s a vers rímei csak éppen
405 38| állnak meg az újság elõtt, s bámulják, akár a meteort,
406 39| tehettük, találkoztunk, s megvitattuk a világ dolgát.~
407 39| gáncsot vetettek nekünk, s mellettünk levegõvel fölfújt
408 39| és képzelet fûszeresebb, s talán sokkal gonoszabb játékaira.~
409 39| hideglelõs kíváncsisággal, s megkérdeztem tõlük, vajon
410 39| tartottak a Winter gyerekek, s számítottak rám, mint fegyvertársukra.
411 39| így tovább nem maradhat, s a közmûvelõdés és haladás
412 39| hívott meg aznap délutánra, s búcsúzóul fülembe súgta,
413 39| rám adta télikabátomat, s én, fejembe csapva kis asztrakán
414 39| tüstént haza is küldte, s másnap rémülten hallottuk,
415 39| csörgött, mint az üveg, s az égen egyetlen rózsaszín
416 39| harisnyájában föllobbant, s zöld ködöt szitált a társaságra.
417 39| karácsonyi ajándékul kaptak, s egy-két régebbi tankönyvünk
418 39| kiselejtezett a könyvtárából, s õk valahol fönn a padláson
419 39| üvegpoharat, csöndet kért, s miután leültünk az asztal
420 39| könnyek tódultak szemembe, s torkom elszorult. Soha életemben
421 39| éreztük. Kiegyenesedtünk, s táguló orrcimpákkal, önérzetesen
422 39| emelése, az irodalom ápolása, s bárki tagja lehet, akit
423 39| szilvamagot, gyümölcshéjakat s egyéb undok tisztátalan
424 39| ragadós holmikat kevernek, s ijedelmes részletességgel
425 39| sorsú tanulótársainknak, s télvízidõn meleg lábbelivel,
426 39| valamennyien talpra ugrottunk, s kezünket fölfelé tartva
427 39| mintegy önmagát múlta fölül, s legalábbis megközelítette
428 39| irodával és segédszemélyzettel, s jótékonysági intézményeket,
429 39| az Akadémia alapításakor, s görcsösen összeszorított
430 39| Hó hullongott az égbõl, s a pihék elolvadtak forró
431 39| a gyertyát, levetkõztem, s minekelõtte ágyba bújtam
432 39| kórházban vártam a hajnalt, s az ápolónõk be-benéztek
433 39| elnökigazgatójával, Winter Imrével, s föloldatom magam vele. Addig
434 40| szeszélyes és izgató szerelmeit s a színház még szeszélyesebb
435 40| színház még szeszélyesebb s még izgatóbb ármánykodásait.
436 40| úszott a tóban, gyalogolt, s naponta tíz dekát szeretett
437 40| egyszerû és közvetlen, s azzal keltett feltûnést,
438 40| talpra ugrott, hozzásietett, s búgó színpadi gügyögéssel
439 40| látszik, rossz sora lehetett, s régi gazdája - ha ugyan
440 40| lekuporodott a kutyushoz, s hosszan és meggyõzõen magyarázgatta
441 40| szorítsa piszkos mancsait, s fölemelje õt a sárból, a
442 40| szalagot kötött nyakába, s Darlingnak keresztelte el.~
443 40| roppant kedvesnek tartotta, s korlátlan lehetõségeket
444 40| Nyilvánosan megcsókolta a fejét, s fogadalmat tett, hogy örökbe
445 40| gépkocsiján a városba hajtatott, s ezüst nyakörvet vett neki,
446 40| gyönyörködhetett a hirtelen támadt s egyre erõsbödõ szenvedély
447 40| is, éjfélkor fölébredt, s csak akkor szenderült el,
448 40| viharok elõtt mindig ideges, s ilyenkor csak egy francia
449 40| állatorvos járt ki hozzá naponta, s hamarosan rendbe hozta.
450 40| Darling egyszer elveszett, s két és fél óra hosszat kereste,
451 40| nem lelte a kocsiszínben, s át nem nyújtotta immár ájuldozó
452 40| állandóan csodálkozott ezen, s szeme fölött azok a világosabb
453 41| Ááá.~- Mi az? - kérdezem, s megállok. - Mit akar?~Erre
454 41| fölemelkedik a székérõl, s fürge ujjaival magyarázza,
455 41| hiszen a szája nem is jár, s különben sem érti, amit
456 41| és csillapíthatatlanul, s minden mozdulata ezt közli
457 41| fecsegj - tegezem vissza, s elharapom dühömet, inkább
458 41| szabadon turkál az ember, s azt veszi meg, amit akar.
459 41| föl, az ókönyvesek között, s az õ zöldre festett ládájukra
460 41| toporzékol, egyre dühösebben, s most már tekintete ezt is
461 41| mérges-piszkos buborékával, s megszégyenítsen, porig alázzon.~
462 41| megnémultam, néma vagyok, s én se tudok tovább menni,
463 41| sírásba, belefárad, elunja, s csak valami ámulat visszhangja
464 42| hajószerencsétlenségekhez, s a nemzetközileg ünnepelt
465 42| gyakorlatra tett szert, s ezzel bizonyos általános
466 42| táncolt a rádió zenéjére, s közben a Mosoly új keresztrejtvényén
467 42| fokról fokra feketedett, s mire elkészült az ebédlõvel,
468 42| reggelihez a villamos pirítón, s nem tudta mire vélni ezt
469 42| mögött õk is feltûntek, s vele együtt sikongtak és
470 42| Miután beadta a reggelit, s a háziak elszéledtek, ki
471 42| európaian elõkelõ fürdõi évad... s bálak, csónakkirándulások,
472 42| szolgáltatja, szintén díjtalanul, s díjtalan a Hableány fürdõsátorának,
473 42| addig új cselédet vesznek, s õszre esetleg vissza is
474 42| és kis papírbõröndjébe, s augusztus elsején elutazott
475 42| a zöld bársonypamlagon, s ökölharc folyt minden talpalatnyi
476 42| ráült.~Kalapot viselt, s fekete mûselyem ruháját.
477 42| apró, piros villák között, s beküldte hozzá hûsítõ leheletét.
478 42| Balaton-N.-be, kiszállt, s elindult a Hableány felé.~
479 42| Magához vette jegyfüzetét, s lement az étterembe.~A tornácon
480 42| pincér egy másik pincérnek, s ez tovább adta a jelszót
481 42| lúdbõrözni kezdett a lába, s vérszegény szája megkékült.
482 42| Petõfi lakói már ismerték, s megbízták ezzel-azzal. Egy
483 42| szállóba, kiadták a szobáját, s aztán nem is költözködött
484 42| Másodosztályon utazott haza, s ekkor már helye is volt.
|