Fejezet

 1 1 | színészkedtünk. Nem igaz? De engem mégis bántana.~Még valamit ígérj
 2 1 |          uram, mit gondolsz, fiam, mégis mit gondolsz, hogy intézi
 3 5 |             Nem, az se szép.~Azért mégis szeret az uram. Te, ezt
 4 6 |         mivel viszonozhatjuk, mert mégis képtelenség, hogy Juliskából
 5 11|       kezemen pihent az õ érdes, s mégis csiklandós keze. Ekkor éreztem
 6 12|       vonogatva, szemérmesen.~- No mégis?~- Repülõ - vallotta be
 7 13|   hasonlóan cselekedtem.~Lidikével mégis összehozott a „sors”, illetve
 8 13|          biztosan, világfiasan, de mégis tisztelettel, vagyis mindenre
 9 16|        öt-hat perce.~- Nem lehetne mégis bemenni?~- Sajnos, az ajtókat
10 18|           tenni. Tiltakoztok, hogy mégis többet ér annál, amire tartja
11 22|      izzadt tenyerében. - De igen. Mégis nyolc fillér. Bocsánat.
12 23|            hogy õ örül a láttomon.~Mégis valami megalázottság marad
13 25|          nekünk ezt az egyszerû és mégis csodálatos találmányt, az
14 31|          volt. Halálos riadalmában mégis eszébe jutott Horatius egy-két
15 35|            verõfényes májusi napon mégis megkérdezte:~- Igaz, fölgyógyult