Fejezet

 1 1 |         kisember a nagyembernek. Igazán minden érdek nélkül. A „
 2 1 |         bennünket a szégyentõl - igazán csak ezért: emberi érzésbõl -,
 3 1 |         egész, szóra se érdemes, igazán semmi. Ezt õ készpénznek
 4 1 |         drágám. De ha nem unod - igazán nem unod? -, még elbeszélek
 5 4 |        azonban sohase bicegek.~- Igazán? - kérdezte élesen és furcsán.~-
 6 4 |    kérdezte élesen és furcsán.~- Igazán hát. Sok hibám van - hadartam -,
 7 6 |          nahát, Juliskám, ez már igazán gyönyörû”, õ lehajtja az
 8 15| sétálgatni a holdas erdõcskében. Igazán elégedett volt. Lustálkodása
 9 16|       gondolják: ~„Minek? Mi már igazán mindent elintéztünk.”~Benn
10 18|     ismeretlen, megismerni pedig igazán senkinek sem érdemes. Erre
11 19|          De csak akkor kezdõdött igazán a beteg kínszenvedése. Nyöszörögve
12 22|       fillér. Bocsánat. Az ember igazán megõrül.~Szégyenkezve sompolyogtam
13 23|  mosolyogva, a kezemet lengetve. Igazán örülök, hogy õ örül a láttomon.~
14 39|         vonatkozólag is, arra az igazán valószínûtlen eshetõségre,
15 40|          fogyni, de az Excelsior igazán ehetetlen kosztja ellenére