Fejezet

 1 2 |         Egyszerûen, természetesen ült asztalunknál, mintha mindig
 2 2 |   asztalunknál, mintha mindig ott ült volna. Ezt érezhette õ.
 3 3 | fiatalember, aki eddig a sarokban ült. Commodus volt, legidõsebb
 4 11|         Fánika egyszerre csak ott ült a templom elõtt, vakon.~
 5 12|  íróasztalt látott. Annál se apja ült, hanem egy nyakig kopasz
 6 12|            izmos tarkóját. Háttal ült neki, egy falhoz támaszkodott
 7 19|  Virrasztott, ugrált, csöngetett. Ült mellette, és simogatta kezét.
 8 29|          étkeztünk. Velem szemben ült a feleségével. Már elsõ
 9 31|  kocsijához, a kormánykerék mellé ült, s hajtani kezdett.~Sietett
10 31|      melyben sápadt, nõies férfiú ült, sasorral, sötét fürkészõ
11 37|          a kert körgyepén. Oldalt ült a társaság - négyen - lombokkal
12 37|     szemben egy másik társaság is ült, melyet kívülrõl nem lehetett
13 39|        hogy ekkor az asztal végén ült, meg azt, hogy két évre
14 40|        vacsoránál Darling már ott ült Ellinor oldalán, az étterem