Fejezet

 1 1 |         ki. Az utolsó kártyának épp az az értelme, hogy sohase
 2 1 |         embernek a szegénységet épp a gazdagok elõtt nem illik
 3 5 |    csütörtök délután ötkor - én épp Miklós bátyámnál voltam -
 4 5 |        rég egy banké volt, csak épp laktak benne. Õ most még
 5 8 |     bámészkodom, egy kirakatban épp olyan ezüstláncot pillantottam
 6 8 |       szemfogamat kezeli. Aznap épp az ideget vette ki belõle.
 7 17|    finom rugóival és kerekeivel épp ebben a pillanatban járjon
 8 22|   rendelkezett a kereskedõ, aki épp a pénztárnál állt. - Váltson.~
 9 22| megtalálja. Egy rokkant, akinek épp a jobb keze hiányzik, talán
10 23|        ilyen ember is rokon, és épp elég mondanivalója akad
11 26| társadalom heréje.~Múltkor este épp ezen tûnõdtem a kapusfülke
12 28|     kérem szeretettel”, és hogy épp engem választott ki. Úgy
13 31|     Concordia-templomot. Autója épp a Saturnus-templom oszlopcsarnoka
14 42|      vissza õszi munkájukhoz... Épp ezért semmi áldozattól se