Fejezet

 1 1 |         láttam. Még egy vacsorára emlékszem. Utoljára is vacsorára voltunk
 2 5 |         át-átjártam hozzájuk. Jól emlékszem, ebben az idõben az õ kongó,
 3 11|          vallat.~- De - mondom -, emlékszem. Piros kendõje volt. Egy
 4 11|      csöppekben olvadt szét. Erre emlékszem.~De másra is emlékszem.~
 5 11|       Erre emlékszem.~De másra is emlékszem.~Egyszer szüleim temetésre
 6 19|   sétáltak. Egy tavaszi délután - emlékszem, május volt - Lola nyitott
 7 21|        egyszer. Mindössze ennyire emlékszem. Azután elutazott. Kicseréltük
 8 25| Borozgatott is, de csak módjával. Emlékszem, hogy poharába mindig elõbb
 9 25|          bornak nincs semmi íze”. Emlékszem arra is, hogy cigarettáit
10 25|    Mindenki elfelejtette.~Csak én emlékszem még rá. Hogy miért? Nyilván
11 27|     Emlékszel? Volt itt valami.~- Emlékszem - mondta a férfi.~Mindkettõjüknek
12 34|          s az érzelmes puhaságot. Emlékszem keze írására, biztos és
13 39|           történt ez. Az évére is emlékszem: 1893-ban. Akkor én még
14 39|      tisztázni a részleteket. Úgy emlékszem, hogy a szemészeti könyvet