Fejezet

 1 1 | szendvicsünk maradt. Martiny csak egyet evett meg, félig, az uram
 2 1 |        háziasszonyi izgalmamban - egyet sem. Az uram bekapta az
 3 4 |        tüntetve, bicegni kezdtem, egyet, kettõt, hármat, mint aki
 4 7 |      nyomott a markába, aztán még egyet, aztán gyorsan még egyet.
 5 7 |          egyet, aztán gyorsan még egyet. Végül a három pengõre aprópénzt
 6 9 |         kockacukrot, maga is kért egyet, s azonnal szájába dugta.
 7 15|    verejtékes homlokát. Sóhajtott egyet. Fölkelt, magára vette kabátját,
 8 20|      majszolnak. Odavetettem neki egyet. Minthogy még mindig félt
 9 29|     gondolat elszomorítja. Sóhajt egyet. Fejét oldalt billenti,
10 32|     rendelkezését, sóhajtottam is egyet, majd sietve elbúcsúzkodtam
11 37|     állapították meg kölcsönösen, egyet akarnak velünk, inni és
12 38|        rímei csak éppen pendültek egyet, mint mikor a csengettyûket
13 40|         Darling már vakkantott is egyet, hogy a sárgarépafõzeléket
14 41|     alakokat, múltkor is lefülelt egyet. Mindezt félreérthetetlen