Fejezet

 1 1 |           csak négy, nem öt. Szépen beszélt. Az is eszébe jutott, hogy
 2 1 |            kezdett. Nem a kancsóról beszélt. Arról már rég nem beszéltünk.
 3 1 |            nem beszéltünk. Istenrõl beszélt.~Azzal kezdte, hogy Istent
 4 3 |    lendítette.~Marcellus izgatottan beszélt:~- Segíts, császár.~- Mi
 5 5 |            begombolkozni. Semmit se beszélt. Ha szóltam hozzá, oldalt
 6 7 |         egyetlenegyszer sem. Amikor beszélt, a szemét mindig a földre
 7 19| orvosságosüvegek között, Lola pedig beszélt neki, olykor már egész gépiesen
 8 20|            vér, a hús olyan nyelvet beszélt, melyet õ is megértett,
 9 24|           semmit se tudunk meg.~Úgy beszélt ekkor, mint egy bölcs. Mit
10 25|         alatt, asztalbontás után is beszélt a találmányáról, az õ nagy
11 36|          közt rohant Róma fölött. Õ beszélt hozzá, hangtalanul, a folyton
12 39|     irkalapot, és bele-belesandítva beszélt. „Tisztelt közgyûlés!” -
13 40|            De mindenki a kutyájáról beszélt. A vendégek nem is tudtak
14 42|           telefonhoz hívták, sokáig beszélt, utána még a kisasszonnyal