Fejezet

 1 3 |              gondolatainkkal játszunk. Mihelyt hozzányúlunk az élethez,
 2 6 |             játszotta, hogy örül neki. Mihelyt kibontotta, a pohárszékre
 3 9 | megbocsáthatónak, sõt erénynek tartja, mihelyt „idegen”-ek az áldozatok,
 4 11|              áradhat egy másik kézbõl. Mihelyt levette kezét a kezemrõl,
 5 15|              az önvád se zavarta, mert mihelyt kelleténél jobban elcsodálkozott
 6 23|               örömtõl, hogy fölismert.~Mihelyt kirezzent tûnõdésembõl,
 7 24|            mint valami világítótorony.~Mihelyt megvirradt, odarohantam,
 8 26|             messzirõl integetett neki. Mihelyt megállt a kocsi, melléje
 9 30|              aztán együtt vacsorázunk. Mihelyt hazajön tehát, jelenti neki,
10 30|              kérni õt, hogy hívja föl, mihelyt hazaérkezik.~- Igen - dörmögött
11 37|          Rekkenõ meleg volt, vasárnap. Mihelyt megvirradt, a sárga napfény
12 42|           fürdött, de a vízben fázott. Mihelyt belelépett a tóba, lúdbõrözni
13 42|            tizenöt pengõt, azzal, hogy mihelyt Pestre ér, föladatja neki