Fejezet

 1 1 |         õk bennünket, jöjjenek el hozzánk teára, õ meg a felesége.
 2 1 |           Lépcsõnk szemetes volt. Hozzánk az udvari folyosó legvégérõl
 3 1 |     kocsis esetleg nem talál majd hozzánk, bár Martinynak elmagyarázta,
 4 1 |    tiszteljük, imádjuk. Ha kegyes hozzánk és elhalmoz boldogsággal,
 5 2 |           munkát keres. Fölvittem hozzánk. Aznap velünk ebédelt. Egyszerûen,
 6 2 |      házmesterünk nem engedte föl hozzánk. Azt hazudta, hogy már megebédeltünk
 7 5 |    értettem, hogy a kezünk-lábunk hozzánk tartozik, de nem értettem,
 8 6 |       esõs téli estéken toppan be hozzánk váratlanul, és aztán sokszor
 9 6 |           évben kétszer-háromszor hozzánk jön, a szemébe nézzek, elbeszélgessek
10 18|           vagy a halála. El-eljön hozzánk, de be se csönget. Csak
11 25| föltalálót?~Nyaranként rándult át hozzánk, aratás után, s minden évben
12 25|          Valahányszor megérkezett hozzánk, körülvették a rokonok,
13 25|           nyaranként ellátogatott hozzánk. Levitték a pincébe, a nyirkos