Fejezet

 1 1 |    szegénynegyedben sem. Furcsán éreztem magam. Mintha elõkelõ emberek
 2 1 |         Nem tudom, miért, de úgy éreztem, hogy ezen az estén életünk
 3 8 | lehunytam a szemem, akkor is azt éreztem, mint ma: „én”. A kezemre
 4 8 |          éppen ez volt a gyanús. Éreztem, hogy õk már mindent tudnak.
 5 8 |    Krompacher üzlete elõtt. Alig éreztem szívem körül azt a nyilallást.
 6 11|     mégis csiklandós keze. Ekkor éreztem elõször - még hatéves se
 7 13|         Egyszerre csak egy kezet éreztem a vállamon. Fölugrottam
 8 22|    tisztesség az üzleti elve, de éreztem, hogy õ is kísértésbe esett
 9 22|       ahogy álmából fölverték, s éreztem, hogy lehetett volna „beszélni
10 24|          elõtte. Kötelességemnek éreztem, hogy amíg itt tartózkodom,
11 32|        tizenöt év óta gondoltam, éreztem felõle. Képzeletem egyetlen
12 34|       haza a vidéki utcákon. Mit éreztem? Nem azt, hogy megöregedett
13 39|        mindig valami kis szúrást éreztem, valahányszor egy másik