Fejezet

 1 8 | lámpafényben észrevettem, hogy anyám is, apám is a nyakamra néz,
 2 8 |        nem történt-e „valami”? Anyám és apám közönyösnek látszott.
 3 8 |  tízkor belépett háziorvosunk. Anyám suttogva tárgyalt vele a
 4 11|       dajkám, aki most koldul.~Anyám megindul velem a templompitvar
 5 11|       kezét az elsõ nõnek, aki anyám után pólyált, ápolt és oltalmazott.
 6 11| ráncigálja a vad tavaszi szél.~Anyám sokára ér utol.~- Miért
 7 11|        Fánika, Fánika - mondja anyám. - Jó kislány volt. Szorgalmas,
 8 11|        a templom elõtt, vakon.~Anyám tart szóval.~- Te nem emlékszel
 9 11|      asztalpadunk?~- Ja - szól anyám -, az a kis, barnára festett
10 11|    befordulunk a jegenyesorba, anyám, aki mint jó gazdasszony,
11 25|        oly pokoli zajjal, hogy anyám elsápadt és befogta a fülét.
12 25|         de senki se használta. Anyám, aki a kés pártján volt,
13 25|     Amikor Géza bácsit vártuk, anyám a terítésnél odaszólt a