Fejezet

 1 1 |    elfelejtettük, hogy õ már tudja, amit mi közölni akartunk,
 2 1 |    rajtunk mosolygott. Isten tudja, min mosolygott.~Leültünk
 3 4 |       ki-mi vagyok, csak azt tudja rólam, hogy régi, jó, gyermekkori
 4 5 |      ahogy élek. Hogy miért? Tudja Isten. Talán azért, mert
 5 5 |      végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk,
 6 11|     vár rá feleletet, hiszen tudja, hogy miért futottam el. -
 7 11|     közben veszett el? Isten tudja.~Megyünk-megyünk, szótlanul.~
 8 19|     önfeláldozással, mert ki tudja, meddig ápolhatja. Virrasztott,
 9 29|   valami mécs, lobogni kezd. Tudja, hogy nemsokára milyen kivételes
10 30|      Ha most elmégysz, Isten tudja, mikor látlak megint. Tíz-tizenöt
11 35| alamuszi gyerekként, aki már tudja, hogy nem az angyal hozza
12 38|     ígérkezõ csókját, és nem tudja, hogy mi történt a tárca