Fejezet

 1 1 |      rózsás halszeletke, s õ csakugyan rá is tekintett, de nem
 2 1 |      miképpen? Hát úgy, hogy csakugyan elhitte azt, amit akkor,
 3 1 |    el, és nem más valaki. Ez csakugyan furcsa. De így van, drágám,
 4 2 | ebben cinkosok valamennyien. Csakugyan, a szegények gyûlölik egymást,
 5 4 |      parázsló szemmel, vajon csakugyan bicegek-e. Esküszöm, hogy
 6 8 |        EZÜST MÁRIA~Mondd, te csakugyan olyan jónak tartasz? Ugyan.
 7 13|     is éri, hogy szerelmérõl csakugyan senki se tud. Legkevésbé
 8 25|      Mióta az eszemet tudom, csakugyan õ volt a mi családunkban
 9 27|    között, hogy megkeressék.~Csakugyan fönn a hegy tetején volt
10 28|    már ez a mesterség.~Utána csakugyan abbahagyta. Valami más pályára
11 38|      járda felé kormányozza.~Csakugyan le fog esni? Úgy látszik,
12 42|  Ilonával keringett a világ. Csakugyan nem értette. Most megmagyarázták