Fejezet

  1 1 |          hallottad még? Tudniillik én már többször elõadtam különféle
  2 1 |               szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük.
  3 1 |               s elfelejtettük, hogy õ már tudja, amit mi közölni akartunk,
  4 1 |             láthattad. Új lakásunkban már nincs ott.~Családi ereklye
  5 1 |      egybekelésünk után - tizenöt éve már ennek - telebeszélték fejünket,
  6 1 |             visszautasítottuk, s keze már a kilincsen nyugodott, a
  7 1 |              a bankba: meggondoltuk-e már a dolgot.~De mi nem adtuk
  8 1 |               akkor pedig a kisdiákok már nem szívesen vesznek órákat,
  9 1 |            házbérnegyed elõtt, amikor már a kilakoltatási végzést
 10 1 |            ekkor elõállt azzal, amire már rég készülõdött. Tisztelettel,
 11 1 |         értésére adta, hogy miután mi már háromszor voltunk náluk,
 12 1 |     tõszomszédságából. Az utcát - ezt már a múltkor is mondtam - a
 13 1 |             rakhattam eléjük.~Szerdán már kora délután elkészültem.
 14 1 |      otthagyja rajta, hanyagul.~Ötkor már úgy álltunk egymással szemben,
 15 1 |        zugutcába. Attól is félt, hogy már itt vannak, de valahol a
 16 1 |      villannyal fûtik.~Hatkor az uram már nem bírt magával. Megint
 17 1 |             Alig tett egy-két lépést, már vége is volt az ebédlõnek,
 18 1 |       kavicsain lefelé bukdácsol. Itt már erõlködött.~Ozsonna után,
 19 1 |              orgonást keresgélte ott. Már vége felé járt a Gavotte.
 20 1 |       játszott, álomból ébredt. De én már értettem. Nyájasan mosolyogtam,
 21 1 |              érdeklõdött, föllépett-e már hangversenyen?~Bort töltögettem
 22 1 |             egy óráig idõzött nálunk. Már azt se bántam volna, ha
 23 1 |             értesültünk, hogy Martiny már hetekkel ezelõtt a francia
 24 1 |         valami szerencsés alkalom. De már hitetlenül beszéltem. Voltaképp
 25 1 |             így veszekedtünk, Martiny már postára adta azt a levelét,
 26 1 |             várakoztam. Öt perc múlva már kijött, lógó orral. Martiny
 27 1 |          készpénznek vette. Bizonyára már abban a pillanatban elfelejtette.
 28 1 |             beszéltem el másoknak is. Már befejezhetném. Szokásom
 29 1 |               elbeszélni.~Ez, kérlek, már új dolog, nemrég történt.
 30 1 |              kancsóról beszélt. Arról már rég nem beszéltünk. Istenrõl
 31 1 |            akiknek ára harminc pengõ, már jobb kávéházakba is járhatnak,
 32 1 |          háromszáz pengõért kaphatók, már szalonképesek, és azok,
 33 1 |               valamit. Sõt most, hogy már semmit se várok, semmit
 34 2 |              s megtudtam, hogy anyját már egy hete kórházba szállították,
 35 2 |            hozzánk. Azt hazudta, hogy már megebédeltünk vagy hogy
 36 2 |               utcagyerek volt, késõbb már tolvaj, betörõ, gonosztevõ,
 37 3 |           nélkül beengedték.~Aurelius már rég fölkelt. Hajnal óta
 38 3 |            Csoportosulás keletkezett. Már a felnõttek is ordítottak.
 39 3 |             szemlét az õrségen. Akkor már ájultan feküdt a földön.
 40 3 |             katona hozta be, gyorsan. Már nem volt nála lándzsája.
 41 4 |          mellettem, észrevettem, hogy már régen nem hallgat rám, hanem
 42 4 |          Továbbmentem. Bevallom, most már elfogott az idegesség. Mit
 43 4 |            késõbb néztem hátra. Akkor már õ is ellenkezõ irányban
 44 5 |            nevelkedett. Miklós bátyám már deresedett, nem nõsült meg
 45 5 |               Ezt a napot alig várta. Már reggel kilenckor, de sokszor
 46 5 |         várnia. Egy hét múlva a szabó már hozta az új ruhát. Szakasztott
 47 5 |              Az anya pihent. Ali, aki már a negyedik gimnáziumot taposta,
 48 5 |            maga ment hozzá ebédre, de már csak hasznos ajándékot kapott,
 49 5 |              bátyám háza is elúszott, már rég egy banké volt, csak
 50 5 |       fogalmam sincs. Ebben az idõben már elköltöztünk onnan, és õ
 51 5 |             elfecsegtem az idõt. Most már vágtatok. Az uram vacsorázni
 52 6 |            Mindenkinek megmutatja. Én már legalább hússzor láttam.~
 53 6 | elragadtatástól: „nahát, Juliskám, ez már igazán gyönyörû”, õ lehajtja
 54 6 |               édességét, hogy a függõ már nem az övé. Egyébként itt
 55 6 |             itt semmi se az övé, mert már mindent másnak szánt. Nyilván
 56 6 |               Azt mondotta, hogy „ezt már rég nekem szánta”. El kellett
 57 6 |               voltam készülve. Ezeket már meg se köszönöm nagyon,
 58 6 |           olyan, amilyen. Csakhogy én már nem vagyok neki elég. Hallom,
 59 7 |              magát.~3~Ez furcsa volt.~Már sokszor elkergették, semmibe
 60 7 |       bizonyára zavarja, erre azonban már bekerült a lépcsõházba,
 61 7 |                  Isten fizesse meg.~7~Már hajlongott, hátrafelé, hogy
 62 7 |               pisztolya csövét, amint már régebben elhatározta, a
 63 7 |             akkor a fiatalember szíve már nem is vert többé.~1931~ ~
 64 8 |          Szóval tizenegy éves voltam. Már régóta vágyakoztam egy ezüstláncra.
 65 8 |           voltam gyõzõdve, Krompacher már tudta, hogy én vagyok a
 66 8 |              gyanús. Éreztem, hogy õk már mindent tudnak. Ez a csönd
 67 8 |          lettem, meggyógyultam. Akkor már el mertem sétálni Krompacher
 68 8 |  elhalványodott. Idestova harminc éve már ennek. Aztán egészen elfelejtettem.~
 69 9 |           arcocskájával ellentétben - már teljesen készen van. Az
 70 9 |              a finom megállapításában már a mai „mûvelt” emberiség
 71 9 |       kerestem számára. Sajnos, nálam már régóta nincs ilyesmi. Több
 72 10|             Szóval nem látták egymást már harmincöt éve. Közben háborúk
 73 10|            nem említette, hogy Viktor már öt esztendeje meghalt, és
 74 10|           lehet. Végre Viktor, aki ma már por és hamu, még mindig
 75 11|               vele együtt az övét is. Már szinte arcomhoz ér ez a
 76 11|             Szégyellném, hogy én, aki már annyi rongy nõnek csókoltam
 77 11|               beszéljek valamit, mert már megint sokáig hallgattam:~-
 78 12|             se híre, se hamva.~Amikor már percekig tévedezett, szembe
 79 12|              egy nyakig kopasz úr. De már megismerte apja szõke-deres
 80 12|           hangon és bátran Pista, aki már talpra ugrott, s feszesen
 81 12|               elõbb édesapja elõtt, s már ment visszafelé a hosszú
 82 13|               lásd, eszembe jutottál. Már legalább harminc éve nem
 83 13|                egészen a csillagokig.~Már hosszú-hosszú hónapokig
 84 13|         hasonlított egy jól fizetett, már hízni kezdõ hõsszerelmeshez
 85 13|            delnõi”-t.~Karácsony táján már a táncvizsgára készültünk.~
 86 13|               jött-e oda hozzám, vagy már régebben ott álldogált mellettem,
 87 13|           felesége. Énértem akkoriban már nem jött senki. Harmadik
 88 13|          azonban nem volt zavartalan. Már mindjárt az elsõ másodpercben,
 89 13|       mégiscsak túlontúl hosszú úton. Már sok mindent tudtam ekkoriban,
 90 13|      valahányszor rágondoltam. Késõbb már csak homályosan sajgott
 91 13|         Hajnal felé, amikor ablakomat már a szeptemberi virradat szürkíti
 92 14|       meztelen nõi lábat látott.~A nõ már a medence pereméhez ért.
 93 14|               Péter. - Észre se vesz. Már egy órája lógok itt. Talán
 94 14|               üdvözölték.~Péter ekkor már tudta, hogy senki se fulladt
 95 14|        kiáltozott utána, miután Péter már elköszönt, és messze haladt. -
 96 14|    visszaballagott a napóra elé. A nõ már nem volt ott. Csak teste
 97 14|               tekintett. Most azonban már látni lehetett, hogy õ is
 98 14|      beszélnek - gondolta Péter. - Én már két idegen nyelvet tudok,
 99 15|              a porondolt utakon, a tó már feléje küldte lanyha leheletét.
100 15|              cigány, mint itt mindig. Már hajnalban kezdi, ébresztõ
101 15|               is gondolnak és éreznek már emberöltõk óta olyankor,
102 15|             fürdõház felé.~Az édes nõ már a tóban lubickolt. Széles
103 15|               azokkal beszélgetett, s már a tóba akart lépni. Akkor
104 15|         fürdõzõk, akik künn napoztak, már fölfigyeltek, s a vitázók
105 15|            sebbel-lobbal felöltözött. Már künn járt a telepen, mikor
106 16|         látcsövét.~- Csak nem kezdték már? - kérdezi, amint a nézõtér
107 16|           körötte túl nagy a csönd.~- Már csöngettek? - szól rosszat
108 16|               Nem ismered?~- De igen. Már vehetne újat. Hull a szõre. -
109 16|              vele, a bridzsnél.~- Ja, már tudom. Az, akinek az a ronda
110 16|            ezt gondolják: ~„Minek? Mi már igazán mindent elintéztünk.”~
111 17|            párnás ajtón, visszaröpül. Már fogad a miniszter? Nem,
112 17|        tisztelet, melyet iránta érez. Már elõ is akar hozakodni mondókájával,
113 18|               tûrhetetlen és bõszítõ. Már gyermekkorában szerény volt.
114 18|              a fojtógáz.~Próbáltam én már mindent ezzel a szerencsétlennel.
115 19|           akasztott embert.~Lola most már reménykedett, hogy megmentheti.
116 19|              gonddal ápolta. Áldozata már nem haldoklónak szólt, hanem
117 19|           beteg otthagyott, játékból. Már két hónapig feküdt az ura,
118 19|            pedig beszélt neki, olykor már egész gépiesen felkelt -
119 19|         újságolja, hogy az ura tegnap már lábára állt. Azaz csak fölállították
120 19|              héten jó hírek érkeztek. Már két lépést tett mankón,
121 19|               két lépést tett mankón, már három lépést tett, már körüljárta
122 19|                már három lépést tett, már körüljárta a szobát is,
123 19|              és új sárga cipõ, hiszen már három éve nem csináltatott
124 19|           együtt vacsoráztunk.~Késõbb már ritkábban látogattam Lolát.
125 19|               Elvált az urától. Igen, már ki is mondták a válást.
126 19|         mondta -, nõ légy.” Hallottál már ilyent? Az is baj, ha nagyon
127 20|         elõszobában találtam. Körötte már csak néhány vendég kíváncsiskodott.
128 20|              teleszívta magát borral, már csábította. Lefetyelni kezdte,
129 20|         gondolhatta, „egye fene, most már mindegy” - a tányér alján
130 20|            farkát. Kiment az udvarba. Már ugatott is, rekedten, mogorván,
131 21|         örömest vendégül látjuk õket, már csak azért is, hogy halljunk
132 21|             el kellett utaznunk. Most már azonban szégyenkeztem. Magam
133 21|           betegség, a sürgõs elutazás már kopasz mentség volt. Egy
134 21|               arcképeinket is. A teát már fõzték. Otthagytam õket.~
135 22|            elõször fordult ez elõ. Az már sokszor elõfordult, hogy
136 22|        kettõkor érkeztem haza, amikor már mindenki aludt. Bementem
137 22|        szarvasbõr kesztyût, amilyenre már régóta áhítoztam, de eddig
138 22|         hiányzik, talán megörül neki.~Már a lakásomhoz közel voltam,
139 22|               kiáltott a kereskedõ. - Már megint - állapította meg
140 22|               felé, mert úgy látszik, már sok lehetett a rovásán. -
141 22|               koldusbotra jutok, mert már az elsõ napon is negyven
142 23|            nem gondolja felõlem, hogy már annak elõtte is észrevettem,
143 23|              Ha az utcán találkozunk, már messzirõl kell jelezni erre
144 23|               erre való készségünket, már elõbb föl kell röpülnie
145 24|      nikotinmérgezésemet, mely nélkül már élni se tudnék.~Bélyegeket
146 24|          minden áldott nap sürgettem. Már egy hét óta köszörülték.~
147 24|          aztán a borotválkozásról is. Már majdnem mindenrõl leszoktatott.
148 25|       föltaláló. Még nem is ismertem, már hallottam, hogy nem messze
149 25|        örökkévaló fogpiszkálóra, mely már kora reggel ott lóg a fogaik
150 25|                hogy mi újság. Egyszer már egy ábrát is hozott, melyen
151 25|                No, Géza, mikor leszel már milliomos?” - sápítoztak
152 25|             hozzátették:~- „Nézzétek, már most is szabadkozik, hiába,
153 25|               integetett, hogy hagyja már abba. De õ nem engedte magát
154 25|             se vette. Utóbb édesanyám már akkor se hozatta be, amikor
155 25|              sehol, és sokszor bizony már félek is.~1933~ ~
156 26|               Hallod, Heinz? Állj meg már, Heinz. Jöjj ide, Heinz.
157 26|             várta õket. A két kezével már messzirõl integetett neki.
158 26|        csellel férkõztem kegyeibe.~Ma már kölcsön se kell kérnem Guszti
159 27|         Minden olyan, amilyen. Ezután már csak a világtól várhatnak
160 28|             árt, mint használ.~Hétkor már sötétedett. Kezdõdött a
161 28|               vénülök. Nem nekem való már ez a mesterség.~Utána csakugyan
162 29|            szemben ült a feleségével. Már elsõ nap azzal vonta magára
163 29|               ahogy õ imádta a hasát, már nem szeretet volt. Az szerelem
164 29|               s az még pirosabb lesz. Már úgy tündököl, mintha zsíros
165 29|             vele együtt.~De nem, nem. Már elõtte a tál, a maga csodálatos
166 29|             én szeretlek.” Erre a hús már a szájában van. Mozog a
167 29|               ízben csodálkozik, hogy már vége annak, ami el se kezdõdött.
168 29|              a lemondás erényét, most már beletörõdött a koplalásba,
169 30|          kocsi a ház elõtt áll. Akkor már az esõköpenyét, a kalapját
170 30|              ezt a szellemi kalandot, már csak az õ érdekében is,
171 30|                  Ide figyeljen. Én ma már harmadszor keresem a fõorvos
172 30|            Elzász a sebésztáskájával. Már visszatért.~- Aludtál? -
173 31|              biztonsággal, hogy lábát már levette a pedálról, kezét
174 31|               verõfény aranyozta. Ezt már ismerte a moziból.~Óriás
175 31|              az istenek fogatja.~Most már sejtette, hogy mi történt.
176 32|                Lehetséges ez? Nagy úr már évekkel ezelõtt meghalt.
177 32|            kézlegyintésre. Voltak, és már nincsenek.~Ez történt szegény
178 32|                mire megittam a kávém, már nem élt. Ebben minden teremtett
179 32|         fölöttébb sajnálatos tévedés. Már értem. Nagy urat hajdanában
180 32|               úr valószínûleg nem él. Már tizenöt éve nem él. Viszont
181 33|              nem is tudtam, hogy van.~Már több, mint tizenöt éve,
182 33|         dörgött. Jaj, hallgattassátok már el! Tépjétek el drótjait,
183 33|            mindig nem fáradt el, noha már egy fél órája ordít. Hihetetlen.
184 33|      zûrzavart tud támasztani. Fejünk már egészen belekábult. Ha egy
185 33|          melyre rátiportak, nyivákol. Már hörög is. Nemsokára kiadja
186 33|           Csak a dobhártyánk reszket. Már hallgat. Ugyan ki némította
187 34|             visszaidéztem emlékét, és már megvigasztalódtam. Jólesett
188 34|                hogy ezt az elmésséget már hallottam, negyven évvel
189 34|             hogy én öregedtem meg, és már nem lehet sok keresnivalóm
190 34|            földön az olyan ember, aki már Borsos Pétert se bámulhatja?~
191 35|               HITVES~Béla bácsi akkor már rég ágyban fekvõ beteg volt.
192 35|               hetvenhét éves korában. Már nyolcvan is elmúlt.~Ekkor
193 35|           válaszolt Marika.~Az öregek már félszázada egy kertes, földszinti
194 35|              is ment az öregúrhoz. Az már ébren volt. Hajnali négykor
195 35|           elbeszélgettek. A háziorvos már indult, amikor Béla bácsi
196 35|              éltek le, mindig együtt. Már megülték aranylakodalmukat
197 35|   kíváncsiskodott:~- Mondd, fölébredt már? Mondd, mit vacsorázik ma?
198 35|             most elfoglalta az ágyát. Már nemigen titkolództak többé.
199 35|              alamuszi gyerekként, aki már tudja, hogy nem az angyal
200 35|      megkérdezte:~- Igaz, fölgyógyult már?~- Föl, föl - bólintott
201 35|            nyolcvanhatodik életévében már egyetlenegyszer sem emlegette.~
202 36|         centurión nyugszik, s gyanúja már a szívét, az agyvelejét
203 36|     orgyiloktól, méregtõl.~3~Caligula már háromkor ébren volt. Sohase
204 36| százhatvanezer állatot öltek le. Most már ez is untat. Nem tudok aludni.
205 37|          terítetlen asztalnál, melyen már a hosszú nyakú, üres borospalackok
206 37|              Õk is itt virradtak meg, már hajnal óta itt tanyáztak,
207 37|               a fekete szem éjszakája már rég elveszett, s ilyen módon
208 37|              a nap lángjaitól, melyek már átnyilalltak a falombokon
209 37|           gallér meg a harminc korona már gazdát cserélt.~- Aztán
210 37|             László, és fizetett.~Feri már vetkõzött, és éljenzés közben
211 37|             Háromszáz korona.~- Annyi már nincs nálam, édes öcsém.
212 37|            ruhatárát. Tizenegy órakor már teljesen fel volt öltözve,
213 37|       minthogy semmi ellentét se volt már közöttük, összeköltözködött,
214 38|           levegõben lóg. Utánakap, de már nem éri el.~A papírlepedõk
215 38|              tárca hõsnõjével, akivel már megismerkedett, hogy mi
216 38|             az egy szemvillanás alatt már az utca másik végén van,
217 38|                s csak hajráznak neki. Már a tetõkön száguld, a távbeszélõdrótok
218 38|           Szóval így se csoda.~Amikor már oly sokáig fürdött az újság
219 38|       hajigálja ide-oda, táncoltatja, már alacsonyan, alig egy méter
220 38|              a tulajdonosa? Túljár az már ungon-berken. Kisfiúk állnak
221 39|           egymást, kölcsönösen.~Engem már régebben szemmel tartottak
222 39|       Andorkát. Õróla, szegényrõl, ma már csak annyit tudok, hogy
223 39|              hogy két évre rá, amikor már elsõ gimnáziumba jártunk,
224 39|          udvari diákszobába. Minthogy már sötétedett, meggyújtottuk
225 39|            becsültek még meg ennyire. Már nem gyermek voltam, hanem
226 39|      leírhatatlanul fényesnek láttuk. Már száz kötetet is elképzeltünk,
227 39|               forró arcunkon. Szüleim már vacsoráztak otthon. Az izgalomtól
228 39|          fecskendezett bõre alá. Most már holtom napjáig egyedül kell
229 40|             Este a vacsoránál Darling már ott ült Ellinor oldalán,
230 40|              a vendégek, hogy Darling már vakkantott is egyet, hogy
231 41|              össze az utca kövezetén.~Már tovább akarok sietni a dolgomra.
232 41|              hogy köszönöm, nem kell. Már indulok is. De ekkor a tompa
233 41|            hátul is van szeme, ismeri már az ilyen alakokat, múltkor
234 41|               a, te csirkefogó”, mert már tegez is a mozdulatával.~-
235 41|              egyre dühösebben, s most már tekintete ezt is mondja
236 42|               amióta Pesten szolgált, már bizonyos gyakorlatra tett
237 42|               elkészült az ebédlõvel, már csak két szó hiányzott,
238 42|               õ meg keresztrejtvényt. Már vagy négyszer-ötször pályázott
239 42|            zsebpénzt. Bólintott, hogy már érti. De még mindig nem
240 42|              délelõtt a pénzes postás már kézbesítette is az ötven
241 42|         kérdezte Lakyné, amikor végre már csönd lett a házban.~- Még
242 42|               volt, sovány, savószín, már nem is fiatal, túl a harmincon.~
243 42|                Elszánt nyaralók, akik már elõbb érkeztek, fölényes
244 42|               lassan. Fél tizenegykor már meg is érkezett Balaton-N.-
245 42|        Csakhogy nem ürült. A vendégek már rég kihörpentették feketéjüket,
246 42|              aranyfogú fõpincér, akit már ismert - lapozgatta jegyfüzetét,
247 42|       harmadik pincérnek: - A Mosoly.~Már hozták az ebédjét, levest,
248 42|            takarítás, hogy a vendégek már elmentek reggelizni és fürödni.
249 42|         kitisztogatta. A Petõfi lakói már ismerték, s megbízták ezzel-azzal.
250 42|  Másodosztályon utazott haza, s ekkor már helye is volt. Idegen emberek
251 42|           vele, hogy az új leányuktól már nem válnak meg. Egyébként