Fejezet

 1 30|                                 IMRE~Javában beszélgettünk, amikor
 2 30|         szõnyeget félretolva.~- Imre - utasította -, a kocsit.~
 3 30|      vont. Megnyomta a csengõt.~Imre bejött.~- Kérem - rendelkezett -,
 4 30|         jövök haza.~- Igenis. - Imre kiment.~- Milyen derék fiú
 5 39|        háziorvosunk két fiával.~Imre fölöttem járt, a negyedikben,
 6 39|  délelõtt, az utolsó tízpercben Imre és Józsi belém karolt, uzsonnára
 7 39|         mint a legérdekesebbet.~Imre az asztalhoz lépett, megkoccantotta
 8 39| álmodunk-e. Nem, nem álmodtunk. Imre tovább olvasott.~Kifejtette,
 9 39| zûrzavarban. Úgy tetszett, hogy Imre mintegy önmagát múlta fölül,
10 39|       fizette ki tagdíját, majd Imre is, a „Petõfi-könyvtár”
11 39|         de nem kértem új mûvet. Imre és Józsi se emlegette többé