Fejezet

 1 1 |     afrikai sötétség, melytõl annyit szenvedtünk. Rút bérkaszárnyában
 2 1 |      eszébe jutott, hogy Bach annyit jelent, mint patak, s ütemei
 3 2 |   kínáltatta magát, nem falt, annyit evett, amennyit kívánt.
 4 4 |     barátom, akirõl mindössze annyit sejtek, hogy régi, jó, gyermekkori
 5 6 |    ezüsttálcát, de az nem ért annyit, mint az aranylánc, az uram
 6 11|     asztalpadotok, amelyikben annyit ültetek valaha? Nincs meg,
 7 13| elhagyatott utcákon, melyeken annyit ténferegtem egyedül, reá
 8 24|  Mindenesetre összevásároltam annyit, hogy naponta megkaphassam
 9 37|  bánom.~- A nadrágért is adok annyit.~- Hohó! - tiltakozott Feri. -
10 39|       szegényrõl, ma már csak annyit tudok, hogy ekkor az asztal
11 42|        levest, húst, tésztát. Annyit kapott, hogy felét otthagyta.