Fejezet
1 1 | De valóban nem hallottad még? Tudniillik én már többször
2 1 | De engem mégis bántana.~Még valamit ígérj meg. Ha unod,
3 1 | Nyolcvanhárom kép volt rajta. Volt még egy nagyon kedves, tréfás
4 1 | hogy utolsó kártyánkat még nem játszottuk ki. Az utolsó
5 1 | meg. Ezt eddig nem láttam. Még egy vacsorára emlékszem.
6 1 | Mintha fáklyát vittek volna.~Még valamit. Majdnem minden
7 1 | délután ötre. Mondd, nem unod még?~Hát amikor én ezt megtudtam,
8 1 | mondtam - a kutya se ismerte, még itt, ebben a szegénynegyedben
9 1 | ilyen vad ötletei támadnak. Még azt is hozzátette, hogy
10 1 | szemben, mint a színpadon. Még ott se voltak vendégeink,
11 1 | gyönyörûen játszott, hogy még vendégemrõl is megfeledkeztem,
12 1 | Szemét összemorcolta. Õ még nem értette a helyzetet.
13 1 | Gyomorsavtúltengésben szenved. Még egy cigarettát elszívott.
14 1 | szeretetre méltónak mutatkozni.~Még a C-dúr fúgá-t is meghallgatta.
15 1 | falra bámult. Az ajtóból még visszajött, pénztárcájából
16 1 | mindkettõnkkel. Felsõ ajkát még egyszer az orrához szorította.
17 1 | Ne szörnyülködj, drágám, még ne sajnálj bennünket. Hazudnék,
18 1 | délelõtt otthon maradtam. Még a piacra se mentem. Nem
19 1 | botját mozdította volna. Még mindig nem türelmetlenkedtünk.
20 1 | szemrehányást tett magának, hogy még mindig nem talált módot
21 1 | láttad volna. Rám támadt, még gorombáskodott is. Verte
22 1 | neked? Mi a csudát vársz még ezek után?” Õ elismerte,
23 1 | unod - igazán nem unod? -, még elbeszélek valamit. Olyasmit,
24 1 | valamit. Olyasmit, amit eddig még senkinek se mertem elbeszélni.~
25 1 | várok, semmit se remélek, még mindig örülök, hogy õ törte
26 2 | Általában, drágám, sokat lehetne még beszélni a szegénységrõl.
27 2 | Szegény szegények vagyunk. Még szegénységet is másoktól
28 2 | bájos ez a gyerek. Késõbb még sokszor láttuk. Énekelt,
29 2 | gyakran beszélgetünk róla. Még emléke is kedves nekünk.
30 3 | ki se nyitva a szemét, még mindig az elmélkedés révületében. -
31 3 | Sajnálom a kis Avidust. De még jobban sajnálom ezt a világot,
32 3 | vadságával, és mennyi jót fog még tenni a jövõben, mikor ugyanezzel
33 3 | orrod? Undorodsz ettõl? Én még jobban undorodom, fiam.
34 4 | köztünk levõ kapcsolatot még meghittebbé teszi az a körülmény,
35 4 | Hátrafordultam.~Hát a szerencsétlen még mindig ott állt, ahol elváltunk,
36 4 | teljesíteni akaratát. Ennélfogva még tettem néhány lépést, aztán
37 5 | Se a szemem, se a hangom. Még a fülcimpám sem. Hogy az
38 5 | válaszolni, csak makogtam, még el is pirultam, mint az
39 5 | volt menyét, s mindenkinek, még nekünk, gyermekeknek is,
40 5 | nekünk, gyermekeknek is, még a cselédeknek is, még a
41 5 | is, még a cselédeknek is, még a hordároknak és bolti fiúknak
42 5 | személyesen jött Aliért, még akkor is, amikor egyszer
43 5 | anyagban, kivitelben talán még pompásabb: piros bársonyzeke,
44 5 | egy újabb ajándékkal, mely még mutatósabb, még különb,
45 5 | ajándékkal, mely még mutatósabb, még különb, még csillogóbb,
46 5 | mutatósabb, még különb, még csillogóbb, még tartósabb,
47 5 | különb, még csillogóbb, még tartósabb, még eredetibb,
48 5 | csillogóbb, még tartósabb, még eredetibb, még értékesebb. „
49 5 | tartósabb, még eredetibb, még értékesebb. „Várj, Alikám,
50 5 | épp laktak benne. Õ most még jobban hallgatott, mint
51 5 | teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke
52 6 | milyen alkalomból? Ja, te még nem ismered õt. Juliskának
53 6 | szkarabeuszok... egy aranyóra, mely még a múlt század végén megállt...
54 6 | eszébe jut, hogy a kislány még várhat, csak egy év múlva
55 6 | aztán megint becsomagolta, még zsineggel is átkötötte,
56 6 | semmiféle ajándékát. Pedig még sok mindennel meglepett,
57 6 | amit odaad. Vele szemben még a milliomos is fizetésképtelennek
58 7 | eresztették szélnek, de eddig még nem nevették ki.~Mit is
59 7 | nyomott a markába, aztán még egyet, aztán gyorsan még
60 7 | még egyet, aztán gyorsan még egyet. Végül a három pengõre
61 7 | mintha az édes adományt még megcukrozná porcukorral.~-
62 7 | sütötte.~Ahogy így töprengett még a kis, zárt villa elõtt,
63 7 | magyarázatot kap arra, amit még mindig nem értett: mert
64 7 | megajándékozta, úgy, mint eddig még soha senki, aztán kiengedte,
65 7 | a villa sarkához ért, és még egyszer füléhez emelte az
66 8 | Némelyikre borzadva gondolok. Még loptam is. Igen, igen. Most
67 8 | mentegetõdzni, édesem, de ekkor még egyáltalán nem fogamzott
68 8 | futni kezdtem hazafelé. Még mindig oly görcsösen szorongattam,
69 8 | szaladtam, s ettõl kezdve még a tájékára se mertem menni
70 8 | a börtönbe, vagy valami még borzasztóbb helyre. Jaj,
71 8 | szolgák és levélhordók, sõt még a tûzoltók is, akik éjszaka
72 8 | álmodtam, évekig féltem még a rendõröktõl és a börtöntõl.
73 8 | tartott, mert én ott mindezt még részletesebben, még elevenebbül
74 8 | mindezt még részletesebben, még elevenebbül éltem át, mint
75 8 | a fogorvoshoz nem értem. Még a lépcsõn is szaladtam.
76 8 | beszéltem, annyi idõ múltán még érzékeny. Akármit csinálok,
77 9 | mûvészi vázlata. Körvonalai még határozatlanok, de maga
78 9 | sem, anyát sem, engem sem, még a kutyámat sem. Kérdeztem,
79 9 | feleségemnek, fiamnak, énnekem, még szegény kutyámnak is. Nagylelkûségére
80 10| aki ma már por és hamu, még mindig él egy ember lelkében,
81 10| mindig él egy ember lelkében, még mindig fölkel, lefekszik,
82 10| az eleven lelket, ezt a még mindig mozgó és cselekvõ
83 10| céltalan is lett volna. Juliska még haló porában is õt szereti.
84 10| meghal, mikor az eredeti még él, gyakran túléli az eredetit,
85 11| Nézem alázatos fejét, melyet még egyre ingat. „Ó, ó,” - mint
86 11| eszembe jut, hogy az erszény, még ha üres is, a pénzgyûjtés
87 11| mint õsszel az avar. De még mindig írtunk. Fánika vezette
88 11| Ekkor éreztem elõször - még hatéves se voltam -, milyen
89 11| rimánkodtam, hogy maradjon még, de õ nem maradt. Kiment
90 11| hallgattam:~- Mondd, megvan még a mi asztalpadunk?~- Ja -
91 11| Sokáig fönn állt a padláson. Még háború elõtt is láttam.
92 12| zsebkendõjével törülgette.~Még nem járt itt. A hivatalról
93 12| Számtanból.~- Mi akarsz lenni?~- Még nem tudom - mondta Pista
94 13| és nem bírok elaludni - még a legerõsebb altatókkal
95 13| arra, hogy imádottjával még félszegebb és bátortalanabb
96 13| melyektõl én egyébként még jobban reszkettem. Édesapja
97 13| Lidikével „szakítottam”.~De még évek múlva is elpirultam,
98 13| magamnak, mennyire fáj - mert még mindig fáj -, hogy azon
99 13| Mondd, hol vagy? Élsz-e még?~1932~ ~
100 14| aranymártása öntött le.~Még pihegett az úszástól. Fiatal
101 14| évvel idõsebb lehet.”~A nõ még mindig a legfelsõ lépcsõfokon
102 14| pedig, mint egy öreg, de még mindig izzó gavallér, hajlott
103 14| között szórakozottan lóbázva még nedves fürdõruháját. Amikor
104 14| De azért megismerte.~A nõ még mindig a földre tekintett.
105 14| De Õ nem köszönte meg. Még meg se köszönte. Legalább
106 15| ne volna fiatal? Hiszen még alig ötvenéves azaz: tavaly
107 15| Méltóságos? Érdekes, pedig még egészen fiatal.”~Majd arra
108 15| volt. Lustálkodása örömét még az önvád se zavarta, mert
109 15| eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy
110 15| megjelent fekete úszóruhájában, még mindig a virágcsokrot szorongatva.~
111 15| a méltóságos a kedélyes, még mindig mosolygó úszómesterre,
112 15| ingerelve õt. - Ezt eddig még senki se mondta. Nekem hasam
113 15| Miután nem lelt senkit, még egy villámló tekintetet
114 15| elhatározta, hogy megebédel, pedig még dél se volt. Reggelire csak
115 16| Igen.~- Hallatlan. Nálam még csak egynegyed nyolc.~-
116 16| csikóbundája. Rémes. Ennek még ma is van kedve mulatni.~-
117 17| kalapban, sárga arccal, és vár.~Még nincs ott a miniszter. Órák
118 17| fogad a miniszter? Nem, még mindig nem fogadhat, halaszthatatlan
119 17| csizmás kisgazdák, akiknek még az esti vonattal vissza
120 17| tudnak eltávozni, élvezik még friss dicsõségüket, melegszenek
121 19| sírva fakadt. Aznap reggel még épen, egészségesen látta.
122 19| Ha fölébredt, ordított. Még a bódítószerek se enyhítették
123 19| feküdt az ura, változatlanul. Még mindig béna volt. Az orvosok
124 19| Bethlen-kormány is megbukott. Még ezt se tudták. Csak egymással
125 19| kissé deres a halántékán, de még fiatal, csak harmincöt éves,
126 19| ráment erre a betegségre. De még szomorú se volt. Csak az
127 19| nélkül, mert idegpályái még mindig bénák voltak. Lola
128 20| tizenkettõkor érkeztem. A társaság még józan volt. De a kutya -
129 20| földindulás van, amilyent még soha életében nem tapasztalt.
130 20| Odavetettem neki egyet. Minthogy még mindig félt a helyváltozástól,
131 20| elõ ilyesmi, mert a kutya még rá talál kapni az italra,
132 22| kérdeztem szórakozottan.~Még egyszer megolvasta.~- Rendben,
133 22| legyen meg az akaratuk.”~Még sohase tettem effélét. Nem
134 22| otthagyni, mert féltem, valaki még elemeli. Magasba tartva,
135 22| ez a húsz pengõ jólesett. Még nemigen jutottam ingyen
136 22| régóta áhítoztam, de eddig még sohasem engedtem meg magamnak.
137 22| Kiforgattam zsebeimet, még a mellényzsebeimet is. Sehol
138 23| kávéházba vetõdöm, ahol még sohase jártam. Hajszos nap
139 23| egyetlenegyszer jöttem vele össze, még a télen, Elzász orvostanár
140 23| többé nem köszönök nekik. Még vissza se köszönök.~Félreértések
141 23| számukra az egész világ egy.~- Még diákkoromban olvastam -
142 23| Tartózkodónak látszik. Ez azonban még rokonszenvesebbé teszi a
143 23| ragadozó betegség volt még a gyerekkorunkban. Most
144 23| valami roppantul idegent, ami még mindig roppantul emlékeztet
145 24| végre-valahára. Lefekvés elõtt még egyszer megnéztem az ablakból,
146 24| csábítólag:~- Szüksége lehet rá még valamikor az életben.~Amikor
147 24| is megpuhultam. Néha-néha még félénken célozgattam a levélbélyegre,
148 24| az életrõl nem szoktatott még le. De ahhoz sem igen ragaszkodom.~
149 25| kisbirtokos, katona és pap, még több gyógyszerész, de volt
150 25| hivatalnok, orvos, bíró, még jégkárbecslõ is. Természetesen,
151 25| fiatalabb korában, amikor én még nem is éltem, egyáltalán
152 25| családunkban a föltaláló. Még nem is ismertem, már hallottam,
153 25| a csillogást, mely most még távoli emlékét is kellemesen
154 25| hogy télen sohase láttam, s még ma sem tudnám elképzelni
155 25| értelme, azt gyermekésszel még nem foghattam föl. A többiek,
156 25| kapta a frissen sütött, még szeletlen kenyeret, s a
157 25| engedte magát zavartatni. Még az se zavarta, hogy a kenyér
158 25| No, nesztek. Kinek kell még? Elõször, másodszor, senki
159 25| megtörölte verejtékes homlokát, s még mindig kacagva körülnézett:
160 25| Elismerte, hogy a találmány még korántsem tökéletes. Nem
161 25| kenyérvágó gép egy darabig még az asztalunk mellett állt,
162 25| elfelejtette.~Csak én emlékszem még rá. Hogy miért? Nyilván
163 26| Keresztülnéz rajtam, továbbhalad. Még vissza se köszön.~Mit tegyek?
164 27| tapasztalatlanságukon.~- Hiszen otthon még a mi üvegajtónk is nagyobb -
165 27| csak a világtól várhatnak még valamit. Maguktól semmit.
166 27| egyáltalán nem figyelt oda, mert még mindig a kézitükrére hajolt,
167 28| különös. Ilyesmivel eddig még sohase tüntettek ki. Azt
168 29| kissé megnyálazza, s az még pirosabb lesz. Már úgy tündököl,
169 29| csalódás. Nem jön a pincér, még mindig nem jön. Végre azonban
170 29| kedves imádott szoknyáját, de még nem merünk örülni, mert
171 29| kettecskén, te meg én. Még mindig nem eszik. Nem tud
172 29| néhány pillanattal ezelõtt még ott púposodtak a galuska,
173 29| és cékla kisded halmai, még ott gõzölgött egy óriási
174 29| tányérjába, ahol úgyszólván még meg se kezdõdött az evés
175 29| kotorta azt, amit közben még mindig nem költött el.~Érdeklõdésem
176 29| vastag volt, amilyent eddig még nem is láttam egyebütt,
177 30| Halló - kiabált a hang még ingerültebben -, hogy beszél
178 30| meggörnyedtem, álarcomat még keményebben arcomra szorítottam,
179 30| tisztességesen kell beszélni. Ha még egyszer úgy viselkedik,
180 30| Mindezt rég tudtam. De még nem tudtam, hogy milyen
181 30| bizony isten, elég volt. Hát még ha valaki komolyan játssza,
182 31| hozzá. Vacsora után rendelt még három decit, aztán egy egész
183 32| Egy pillanat alatt öl. Még a sztrichnines fecskendõ
184 32| szervezetbe. A képzelet még gyorsabb, még hatalmasabb.
185 32| A képzelet még gyorsabb, még hatalmasabb. Nincs az az
186 33| segítség. Zúg és bömböl, még mindig nem fáradt el, noha
187 33| süket, oly lármás, mintha még mindig bomolnék. De nem.
188 33| követelheti egyéni jogait, még egy lelketlen gép is. Azóta
189 34| ráncolásáról, a szavajárásáról, még a tüsszentésérõl is, de
190 34| befolyást nem gyakorolt rám még ember. Okos volt, káprázatosan
191 34| öltözködött, mint egy világfi. Még ma is látom egyik világosszürke
192 34| fekete táblára, de azért még ma se törlõdtek le emlékezetem
193 34| tanítottak, más tanárok, még az egyetemen is, hozzá mértem
194 35| Ott jobban érezte magát. Még kacagott, tréfált is. Ha
195 35| élet, azt képzelte, hogy még mindig ép, mint valaha,
196 35| Feküdnie kell, sokáig kell még feküdnie.~A temetés simán
197 35| hozza a karácsonyfát, de még nem árulja el magának sem,
198 36| huszonkilenc - hadarta. - Fiatal még. Micsoda, te vén szoknyahõs?
199 36| öletni. Kis fiúcska voltam még, folyton lesetett a kémeivel,
200 36| intett nekik. Egynéhányukat még a Rajna mellõl szedegette
201 36| tajtékzott a dühtõl, hogy még mindig él ez a szörnyeteg.
202 36| ezt-azt. Cornelius Sabinusnak még a tógáját is megrántotta
203 36| fürdött vérében.~Caligula még mindig mozgott.~- Élek -
204 36| mozgott.~- Élek - érezte még egyszer.~De aztán csodálatosan
205 37| a vasárnap reggelbe, és még mindig nem tudták befejezni,
206 37| a saját hibájukon kívül még mindig nem voltak eléggé
207 37| tartalmasabb bölcselete, mely még mindig megmarad számukra
208 37| pohár fehér bort, aztán, még mindig a monoklira meredve,
209 37| pohár pezsgõt, s minthogy még mindig melege volt, az üvegbõl
210 37| arcát a jéghideg pezsgõvel, még a sûrû fekete haját is,
211 37| véres szeme. Látta, hogy még mindig ott csillog a monokli,
212 37| a nem rosszul induló, de még egyáltalán be nem fejezett
213 38| álomból ocsúdik, föltekint, még ködös szemmel, s látja,
214 38| magasságban. Ha kinyújtaná karját, még levehetné onnan a semmibõl,
215 38| újságot. Egyelõre ravaszul még mindig két méter magasságban
216 38| letépett a vihar, de talán még szilajabbul, elszántabban,
217 38| pénze után.~Csakhogy a szél még nála is gyorsabb. Az kétszáznegyven
218 38| három emelet magasságába, s még tovább, még tovább. Szegény
219 38| magasságába, s még tovább, még tovább. Szegény tulajdonos
220 39| emlékszem: 1893-ban. Akkor én még csak nyolcesztendõs voltam,
221 39| imádott doktor bácsi, mert még sohase jártam ott, csak
222 39| Elszántan ettünk.~Kívülem még egy osztálytársamat is meghívták.
223 39| vidáman és bizakodva, mintha még ma is élne.~Uzsonna után
224 39| életemben nem becsültek még meg ennyire. Már nem gyermek
225 39| és öntudatukért ekkoriban még nagyon bámultam.~Tapsoltunk,
226 39| minekelõtte ágyba bújtam volna, még egyszer megnéztem a könyvben
227 39| másik könyvtárba léptem. Még mostan is érzem. Különös,
228 40| izgató szerelmeit s a színház még szeszélyesebb s még izgatóbb
229 40| színház még szeszélyesebb s még izgatóbb ármánykodásait.
230 40| Korcs és rút kis eb volt, még kölyökkutya, csapzott és
231 40| fagylaltot csodálatosképpen még mindig nem eszi, hogy a
232 40| a bécsi mozivállalattól, még aznap csomagolt, gépkocsira
233 41| Elég legyen - tanácsolom, még mindig türtõztetve magam.~-
234 41| gyanúsító és vádoló „ááá” még habzik a száján, de mindig
235 42| keresztrejtvénydíjat... Még mindig nem érti?...~Ilonával
236 42| Bólintott, hogy már érti. De még mindig nem értette.~Csak
237 42| augusztus hónapban, amikor ott még egész pompájában zajlik
238 42| Reméljük, hogy ezzel még bensõségesebb, még közvetlenebb,
239 42| ezzel még bensõségesebb, még közvetlenebb, még szilárdabb
240 42| bensõségesebb, még közvetlenebb, még szilárdabb lesz a kapcsolat,
241 42| már csönd lett a házban.~- Még nem tudom, nagyságos asszony.
242 42| másodosztályú fülkébe. Eddig még nem utazott másodosztályon.
243 42| virágos, nyitott tornácon még reggeliztek a késõn kelõ
244 42| hívták, sokáig beszélt, utána még a kisasszonnyal is veszekedett,
245 42| Eszébe jutott, hogy ma még nem evett. Magához vette
246 42| a szennyes vizet. Néha még a vendégek cipõjét, ruháját
247 42| megsoványodott.~Azon az éjszakán még ott aludt. Szeptember elsején -
248 42| aludt. Szeptember elsején - még mindig szakadt a zápor,
|