Fejezet
1 1 | ügyetlenül választottuk meg a személyt, s elfelejtettük,
2 1 | bántana.~Még valamit ígérj meg. Ha unod, azonnal szólj.
3 1 | nemcsak a kancsót világította meg, hanem szegénységünket is.
4 1 | csak évek múlva mutatta meg igazi szakértõnek. Elhívott
5 1 | elhatároztuk, hogy nem válunk meg tõle soha.~Pedig nemegyszer
6 1 | zálogosítottam el, a függõimet meg a jegygyûrûmet. Ezek - szegények -
7 1 | mellett a hitvesi ágyban, én meg az uram, s míg töprengtünk,
8 1 | töprengtünk, miképp ússzuk meg a következõ huszonnégy órát,
9 1 | mai pénzben.~Ja, igaz, meg is hívott bennünket a kastélyába.
10 1 | közvetlen. Engem az lepett meg leginkább, hogy ebéd után
11 1 | gyertya lángjánál gyújtották meg. Ezt eddig nem láttam. Még
12 1 | ezeknek a közepe égett, meg volt gyújtva, s amint végigrohantak
13 1 | jöjjenek el hozzánk teára, õ meg a felesége. Martiny a meghívást
14 1 | mert az én csempe bögréimet meg az én alpakka kanalaimat
15 1 | ügyeljen, mikor kocsi áll meg a ház elõtt, s vendégeinket
16 1 | az orrához szippantotta, meg akarta enni az orrát, s
17 1 | Martiny csak egyet evett meg, félig, az uram négyet,
18 1 | Mi mindenesetre nagyon meg voltunk elégedve magunkkal,
19 1 | megvalósítsa. Hagytuk, hadd érjék meg benne - természetesen és
20 1 | nyakig úsztunk az adósságban, meg is bántam ezerszer, hogy
21 1 | minden teketória nélkül kérje meg, hogy térítse meg a kancsó
22 1 | kérje meg, hogy térítse meg a kancsó árát, nem azt a
23 1 | a levelét, melyet másnap meg is kaptunk. Az uram diadalinas
24 1 | múlt el. Többet nem hívott meg bennünket. Elhidegült tõlünk.
25 1 | inkább szerettük õt. Jegyezd meg fiam, a gazdag embert olyan
26 1 | hozzá - nem azért vetik meg õket, amiért te gondolod,
27 1 | uram homlokát. Valahogy meg is nyugodott.~De ezt ne
28 2 | kirukkolt. Az iránt érdeklõdött, meg vagyunk-e elégedve nevelt
29 2 | kórházba szállítani, csak meg ne haljon szegény.~Néhányszor
30 2 | nekünk. Voltaképp most értem meg azt, amit múltkor mondott
31 2 | maga a paradicsom valósulna meg a földön, és eljönne Isten
32 3 | használni.~- Megsebesítette?~- Meg.~- Hol?~- A feje búbján.
33 3 | kis Avidusra, az apjára meg az anyjára, akik hazavárják.
34 3 | császár visszaintette.~- Fedd meg - mondta. - Beszélj vele,
35 3 | Beszélj vele, értesd meg, hogy ez helytelen volt,
36 3 | tökéletes félistent.~- Hát meg se bünteted? - firtatta.~-
37 3 | világ recseg eresztékeiben. Meg kell mentenünk ezt a világot.
38 4 | alattomosan lábaimat vizsgálgatja. Meg is állt. Jóságosan szemembe
39 4 | mondta:~- Nézd, pajtás, mondd meg, de õszintén, nem ütötted
40 4 | de õszintén, nem ütötted meg valahol a lábad?~- Nem én.~-
41 4 | gondolkozom, ha nem ütöttem meg. Hová akarsz megint kilyukadni?~-
42 4 | mertem visszasandítani. De meg vagyok gyõzõdve, ebben a
43 5 | serpenyõjét nem terhelnék meg. Minden szeretet érdeken
44 5 | benne van a körmünk is, meg az is, hogy zongorázni tudunk
45 5 | ezen túl van - állapították meg -, vagy csalás, vagy öncsalás.~
46 5 | veszem és kiköpöm. Bocsáss meg ezért a kifejezésért. A
47 5 | már deresedett, nem nõsült meg többé. A „nagymama” maradt
48 5 | látszott - alig sínylette meg a válást, titokban talán
49 5 | vendégség után sohasem hûlt meg, sohase fájdult meg a torka.
50 5 | hûlt meg, sohase fájdult meg a torka. Ezt a nagymama
51 5 | hõsök, és egyikük sem adta meg magát, egyikõjük sem alélt
52 5 | hiénái, akik mindenáron meg akarnak venni valamit, s
53 5 | ráeszmélnek, hogy nem is érte meg a pénzt, és jobb lett volna,
54 5 | és jobb lett volna, ha meg se vásárolják. Ilyen fölösleges
55 5 | maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett.
56 5 | bútorozott szobácskában húzódott meg az apjával. Szûkös napokat
57 6 | JULISKA~Bocsáss meg, édesem, tegnap nem jöhettem
58 6 | tábla csokoládét hozott, meg ezt a kis rubin melltût.
59 6 | Négy évvel ezelõtt halt meg az ura. Törvényszéki bíró
60 6 | nyugdíja van, a bútorai meg a családi ereklyéi, melyeket
61 6 | vele. Jó? Juliska azonnal meg fog hívni uzsonnára. Uzsonna
62 6 | legyezõk... Szóval neked is meg fogja mutatni. Mindenkinek
63 6 | mozdulatot. Ekkor fogan meg lelkében az ötlet, hogy
64 6 | egy év múlva kapja majd meg bérmaajándékul. Addig maga
65 6 | voltam készülve. Ezeket már meg se köszönöm nagyon, mert
66 7 | erõs fiatalember jelent meg. Õ nyitott kaput. Úgy látszik,
67 7 | Elég?~- Isten fizesse meg.~7~Már hajlongott, hátrafelé,
68 8 | olyan könnyedén állapítom meg, mintha egy harmadikról
69 8 | addig a pillanatig, míg meg nem hal, egy személy. A
70 8 | vékonykák, szürkék, hogy meg se látszanak a kislányok
71 8 | egyáltalán nem fogamzott meg bennem a gonosz szándék.
72 8 | mondtam volna a kereskedõnek? Meg voltam gyõzõdve, Krompacher
73 8 | szüleimet, hogy nem tudtak-e meg „valamit”, hogy nem történt-e „
74 8 | hogy késõbb találjanak meg, s este fülemre húztam a
75 8 | közelednek. Ekkor tanultam meg fütyülni, rémületemben.~
76 8 | ezüstláncot pillantottam meg, szakasztott olyan ezüst
77 9 | szereti a lekváros kenyeret meg a „piros leves”-t (paradicsomleves).
78 9 | észrevett egy rózsaszín meg egy fehér szappant is. Ragaszkodott
79 10| azután is, miatta nem nõsült meg, és sokszor eszébe jut,
80 11| Kicsoda?~- Nem ismered meg? A dajkád, a te elsõ kisdajkád.
81 11| Fánika.~Nem ismertem volna meg. De a név - ez a név - úgy
82 11| kezemet, erõnek erejével meg akarja csókolni. Én, hogy
83 11| lámpa fényében. Nem ittam meg a kávémat. Azt mondtam,
84 11| annyit ültetek valaha? Nincs meg, fiam. Sokáig fönn állt
85 12| melyet az imént együtt tettek meg.~Aztán szemügyre vette magát
86 12| szemüvegtokot, egy jegyzõkönyvet meg egy zsebkendõt.~- Nincs -
87 12| zsebkendõt.~- Nincs - állapította meg dühösen -, nincs. Keressétek
88 12| közé? Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipõd, a
89 12| most szünidõ van - jegyezte meg a kopasz. - Vagy tán megbukott?~-
90 13| például az utcán pillantja meg, elfordítja fejét, és lehetõleg
91 13| hízni kezdõ hõsszerelmeshez meg egy mindenben csalódott,
92 13| Lidikét, õ nem várhatja meg, el kell mennie valahova.~
93 13| gyanú, hogy miért engem kér meg erre, a sok fiú közül miért
94 14| játszadozott: a zölddel, a sárgával meg a kékkel. Hol az egyikbõl
95 14| Végül rám emelné tekintetét. Meg is köszönné. Nincs mit,
96 14| és senkit se gyilkoltak meg. Ezek egyszerûen olaszok,
97 14| kabinos ezt nem értette meg.~Ennélfogva egyre magasabbra
98 14| ölelték tolmácsukat, néhányan meg is csókolták, nem gyõzték
99 14| kérdezgették is, hol tanult meg ily kitûnõen olaszul. Kiderült,
100 14| jár, okvetlenül látogassa meg.~- A rivederla! - kiáltozott
101 14| Az olasz volt. Õ ismerte meg Pétert, Péter is megismerte.
102 14| Érettségi után angolul is meg fogok tanulni. Szóval, este
103 14| Varesébe vetõdöm, esetleg meg is látogatom. De Õ nem köszönte
104 14| látogatom. De Õ nem köszönte meg. Még meg se köszönte. Legalább
105 14| Õ nem köszönte meg. Még meg se köszönte. Legalább megköszönhette
106 15| fûzõdõ régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtõl,
107 15| tûnõdött a Vékony deszkakerítés meg a Kecskebéka mellett, addig
108 15| hogy hallhassák õket.~- Meg van maga õrülve? - kiabált
109 15| választ a körötte állók adták meg. Egyesek nevettek, mások
110 16| Háromnegyed nyolc - jegyezte meg a ruhatárosnõ szerényen.~-
111 17| világsajtó hosszan emlékezett meg. A cikkek kiemelték, hogy
112 17| a nénikérõl feledkeztek meg. Ezt a mulasztást igyekszik
113 18| társaságnak. Mosolyogva jegyezte meg, hogy fölösleges közölnöm
114 19| eszméleténél van, remélik, hogy meg lehet menteni, feltétlenül
115 19| Estefelé egy ápolónõtõl tudta meg, hogy a gerince törött el.
116 19| pillanatig tartotta Lola meg az ápolónõ, aztán verejtékes
117 19| maga elõször.~Természetesen meg kellett várnom. Izgatottan
118 19| vett.~Hát érted te ezt? Hát meg lehet ezt érteni?~Nem, ezt
119 20| kijózanodjék. Simogattam homlokát. Meg is indult. Egy-két lépést
120 20| néma szomorúsága döbbentett meg. Pokolian szenvedhetett,
121 20| egyetlen õse sem ízlelt meg. A nagyagy ködbe borult,
122 20| Tizennégy kockacukrot evett meg. Ettõl megszomjazott. Eléje
123 20| Hét tányér vizet ivott meg egymás után. Késõbb a tejeskávéból
124 20| intézkedéseimet helybenhagyta. Meg is dicsért értük.~A kutya
125 21| méltó levélben nyugtattam meg, hogy egészségesek vagyunk,
126 21| mint a makk, s a hét végén meg is hívtam õket teára.~Akkor
127 21| Délután négykor úgy jelentek meg nálam mind a ketten, mint
128 21| hallgatta, mi mindent élt meg azóta mézszínû amerikai
129 21| áradozó levélben köszönte meg figyelmünket. Azóta állandóan
130 22| egyszerre mind a ketten.~- Meg - szóltam, és kimentem az
131 22| udvariatlanság. Hát legyen meg az akaratuk.”~Még sohase
132 22| gyémánt karcsatot pillantottam meg. Valaki mosakodott, letette,
133 22| ismételgette, stupendo. Meg is becsülte. Egy összeget
134 22| firkantott. Így köszönte meg „kedvességemet”. A dolog
135 22| eddig még sohasem engedtem meg magamnak. Gyönyörködve szemléltem.
136 22| használják. De mikor sebzem meg én az ujjam? Dühösen kihajítottam
137 22| Már megint - állapította meg egy vádló tekintettel a
138 22| Akkor a kereskedõ se bomlik meg, a kisasszony se veszti
139 23| diákkoromban olvastam - jegyzi meg. - Most újra elõvettem.~-
140 24| nem használhatom.~- Vegye meg - kérlelt minden átmenet
141 24| jobb, ha semmit se tudunk meg.~Úgy beszélt ekkor, mint
142 25| agglegényéletéért, s csakis ekkor adta meg egyéniségének azt a csillogást,
143 25| méregerõs erükkel együtt evett meg. Szerette a társaságot,
144 25| szemlélõ sejthette volna meg ebben a látszólagos igénytelen
145 25| udvari szobánkban szállt meg, melyet mi vendégszobának
146 25| kiöltözve és megfésülve jelent meg, sokáig üldögélt közöttünk
147 25| biztatták, hogy szerkessze meg, elõbb látni szeretnék.
148 25| föladatának határozottan meg is felelt, de mûködése oly
149 25| mindenesetre szép - szólalt meg valaki. - Szép? - kérdezte
150 25| szegényt. Kértem, hogy tanítson meg a gép kezelésére. Tüstént
151 25| átlucskosodtak az olajtól, máskor meg befestette a deszkáját valami
152 25| háború utolsó évében halt meg. Azóta nemegyszer eszembe
153 25| nemegyszer eszembe jut õ meg az intelme. Úgy érzem, hogy
154 25| érzem, hogy ezt félig-meddig meg is fogadtam. Szétnézek ebben
155 26| Heinz.~Hallod, Heinz? Állj meg már, Heinz. Jöjj ide, Heinz.
156 26| Se hall, se lát. Nem áll meg. Szalad és fütyül. Fütyül
157 26| hosszú nadrágjában jelent meg a kapufülke elõtt, odaállt
158 26| Minket pedig csak azért vet meg, mert „üdülünk”, semmit
159 26| csuknak, gépeket indítanak meg egyetlen gombnyomással,
160 27| Ez nem az - állapította meg az asszony azonnal. - Az
161 27| is nagyobb - állapította meg a férfi. - Sokkal nagyobb.~-
162 28| magányos öreg urat pillantott meg, három remek bõrönddel meg
163 28| meg, három remek bõrönddel meg egy krokodilbõr kézitáskával.~-
164 29| így együtt, kettecskén, te meg én. Még mindig nem eszik.
165 29| tányérjába, ahol úgyszólván még meg se kezdõdött az evés hatalmas
166 30| az egész. Annyi sem. Várj meg. Olvass addig - odadobott
167 30| Egy fiatalember jelent meg, csöndes és sápadt, az ajtót
168 30| pedig, barátom, jegyezze meg, hogy mindig tisztességesen
169 31| integetett feléje, hogy álljon meg. Figyelembe se vette. Szó
170 31| A legközelebbi saroknál meg se várta a figyelmeztetést,
171 31| Késõbb a tenger villant meg elõtte. Narancsligetek,
172 31| derengésénél harcosokat pillantott meg egy mezõn, vassisakkal,
173 31| oszlopcsarnoka elõtt állott meg. Elfogyott a benzinje.~5~
174 31| testi mivoltában jelent meg a halandók között. Majdnem
175 31| értésére, hogy tüstént indítsa meg a döglött kocsit. A sofõr
176 32| óráján, holdfényben jelennék meg, mint csontváz, vigyorgó
177 32| szemüregekkel, nem ijednék meg tõle ennyire, mint most,
178 32| abban a másodpercben bénítja meg az élet központját, amikor
179 32| ellobbanó gyertyáját gyújtottam meg körülötte.~Aztán múltak
180 32| döbbenetesebb. Haló porából éled meg, az enyészet penészes ágyából
181 33| némította el? Õ gondolta meg magát, és ahogy rákezdte,
182 33| magát, és ahogy rákezdte, meg is unta, abbahagyta. Minden
183 34| Ítéleteiben föltétlenül meg lehetett bízni. Eszességével
184 34| sötétkék ruháját, egy fûzõs meg egy gombos cipõjét, melyet
185 34| tanítóm volt. Õ tanított meg a betûvetésre, de a gondolkozásra
186 34| hangsúlyozta, hogy az ablak meg az ajtó voltaképp nem egyéb
187 34| Emlékezem, hogy nyugtatott meg egyszer, pusztán kezének
188 34| nevelõ. Sohase szólított meg. Örökségül átadta szellemét,
189 34| tanítványa”. Ezt sohase köszönte meg, pedig szerettem volna eltenni
190 34| nyakkendõvel. Nem ismert meg. Én azonban nyomban megismertem.
191 34| Á, szervusz - szólalt meg kissé rekedtes hangon -,
192 34| Szeretem a bort - jegyezte meg. - Csak egy esetben nem.
193 34| cigarettáját, hogy azon gyújtsam meg az enyémet.~- Csaljuk az
194 34| Inkább azt, hogy én öregedtem meg, és már nem lehet sok keresnivalóm
195 35| feleségem, édes doktor úr?~- Meg kell várnunk a betegség
196 35| fordult Marikához:~- Mondd meg neki, fiam, hogy takaróddzék
197 35| hideg éjszaka van. Mondd meg neki, hogy vigyázzon, mert
198 35| künn csúszós az út. Mondd meg neki, hogy ezt a virágot
199 36| megfeledkezett.”~Nem feledkezett meg. Másnap reggel hatkor kihallgatásra
200 36| nevezte õt, nem büntette meg. De ez meglepte.~5~- Segíts
201 36| éhenhalásra ítélte. Engem is meg akart öletni. Kis fiúcska
202 36| vendégeivel, a fekete etiópiaikkal meg a sárga egyiptomiakkal,
203 36| torkaszakadtából.~- Akkor halj meg a nevében - üvöltötte Cassius,
204 36| Cornelius Sabinus, Callistus meg a többi rárohant. Egyszerre
205 36| szinte rajongva pillantotta meg azt, amit mindig akart,
206 36| amit mindig akart, és most meg is talált: a semmit.~11~
207 37| monoklit. Õk is itt virradtak meg, már hajnal óta itt tanyáztak,
208 37| testvérek õk is, állapították meg kölcsönösen, egyet akarnak
209 37| folytatta az ismerkedést. - Meg azt a gallért is. Összesen
210 37| ekkor a nyakkendõ, a gallér meg a harminc korona már gazdát
211 37| cserélt.~- Aztán a kabátot is, meg az inget is, de az tüstént
212 38| érkezett le. A tárca hõsnõje meg se ütötte magát, a politikai
213 38| ungon-berken. Kisfiúk állnak meg az újság elõtt, s bámulják,
214 39| karolt, uzsonnára hívott meg aznap délutánra, s búcsúzóul
215 39| ekkor az asztal végén ült, meg azt, hogy két évre rá, amikor
216 39| valahol fönn a padláson lelték meg, egy német szemészet, melynek
217 39| dagadt szemeket pillantottam meg, ijedelmesen nagy, feketén
218 39| életemben nem becsültek még meg ennyire. Már nem gyermek
219 39| tíz krajcárban állapította meg. Ennek ellenében a tagnak
220 39| égre emelve esküdjünk is meg, hogy mindaddig, amíg élünk,
221 40| teremtette ölebnek. A patkányfogó meg az uszkár idétlen keveréke
222 40| a primadonna tisztogatta meg a fogait rózsaszín fogpéppel,
223 40| reggelihez ülni mindaddig, amíg meg nem kérdezték, hogy aludt
224 40| kólakészítmény nyugtatja meg. Augusztus elején leírhatatlan
225 40| mindenki, amíg a bérszolga meg nem lelte a kocsiszínben,
226 40| írni fog a szakácsnak is, meg az õ kis kutyuskájának is.
227 40| Karácsony után a hóban találták meg hulláját, sebektõl borítva,
228 41| turkál az ember, s azt veszi meg, amit akar. Párizsban, a
229 41| Napóleon csatáiról tudtam meg egyet-mást, most pedig megnéztem
230 42| hiányzott, egy spanyol folyó meg egy XVIII. századi angol
231 42| délben a fiatalúr mondta meg. Ezeket is szépen belerajzolta
232 42| vele. Nem elõször fejtett õ meg keresztrejtvényt. Már vagy
233 42| álltak. Ilona is itt húzódott meg, egy sarokban. Letette fûzfa
234 42| lassan. Fél tizenegykor már meg is érkezett Balaton-N.-be,
235 42| egy szekrény, egy mosdó meg egy vascsacsi. Ráakasztotta
236 42| üres asztalt pillantott meg, odatelepedett. A fõpincér
237 42| próbált velük. Egyszer-kétszer meg is fürdött, de a vízben
238 42| leányuktól már nem válnak meg. Egyébként azt mondották,
|