Fejezet

 1 1 |    szégyentõl - igazán csak ezért: emberi érzésbõl -, egy este titokban
 2 1 |          tárgyilagos, pontos, mint emberi gyarlóságunkból, körülhatároltságunkból
 3 3 |             Szomorú, hogy ilyen az emberi természet, de ilyen. Úgy
 4 5 | históriákat mesélt „ennek a minden emberi érzésbõl kivetkezett teremtésnek
 5 9 |  tulajdonjogot, a birtoklás nagyon emberi ösztönét teljesen kikapcsolják.
 6 20|        észre semmi különöset az én emberi szememmel. Legföljebb azt,
 7 23|    fölmenthetne bennünket ettõl az emberi kötelességtõl. Ha az utcán
 8 31|      érdekelte. Mindabból, amit az emberi mûveltség kétezer év alatt
 9 34|         serkentett, hitet adott az emberi nagysághoz, és mértéket
10 34|        szájából, és akkor ebben az emberi szellem diadalát csodáltam.