Fejezet

  1 1 |     észrevettem, hogy csak darálom, mint a leckét. Az ember bizonyos
  2 1 |              sötétbordó bugyogóban, mint a fuksziák, óriás paraplék
  3 1 |         fölfelé pöndörödõ tetõkkel, mint holmi rossz szalmakalapok.
  4 1 |    nadrágját. Én, édesem, valamikor mint felsõbblány, festegettem.
  5 1 |        többet laktak a zálogházban, mint otthon.~Közben jólesett
  6 1 |           valami botránytól féltem, mint aki erején túl föladatot
  7 1 |             lakásban oly sötét van, mint nálunk. Sötétben minden
  8 1 |          álltunk egymással szemben, mint a színpadon. Még ott se
  9 1 |      gyönyörû kocsija volt. Akkora, mint egy terem. Télen villannyal
 10 1 |           állt, két fejjel nagyobb, mint az uram, Martiny. De én
 11 1 |        tiszta, tárgyilagos, pontos, mint emberi gyarlóságunkból,
 12 1 |            hogy Bach annyit jelent, mint patak, s ütemei egy hûs,
 13 1 |     értettem. Nyájasan mosolyogtam, mint háziasszony. Martiny bután,
 14 1 |         Várakozásunk ellenére több, mint egy óráig idõzött nálunk.
 15 1 |            Annyi, fiam, pont annyi, mint teneked húsz fillér. Nem,
 16 1 |       múltak a napok, az egyik úgy, mint a másik, csöndesen, zajtalanul,
 17 1 |         sokkal szórakozottabb volt, mint rendesen, zavart is, félszeg
 18 1 |             oly fontos ez a kancsó, mint minekünk. Különben az ügyet
 19 1 |          úgy tisztelik, úgy imádják mint Istent? Boldogok, ha jó
 20 1 |            úgy beszélsz, kiabáltam, mint egy kommunista, és sírva
 21 2 |            büszkélkedni éppoly bûn, mint a gazdagsággal hivalkodni.
 22 2 | nyolcvanéves meggémberedett lábait, mint valami eleven kályhán.~Az
 23 2 |        nevetsz? Több históriám van, mint egy írónak. De nem tudok
 24 2 |             a szeme. Olyan a szeme, mint a briliáns.~Dióhéjban közlöm
 25 2 |             tündöklött. Olyan volt, mint egy angyal.~Fölkerestem
 26 2 |       kistáskával, úgy libegett el, mint holmi csöpp hercegnõ.~Hogy
 27 2 |         Néró nem volt oly vérengzõ, mint õ.~Múlt héten meggyógyult
 28 3 |         ujjatlan tunika volt rajta, mint holmi kézmûvesen.~A jelentkezõt
 29 3 |      lándzsája. Megfosztották tõle, mint a bûnösöket, akiken majd
 30 4 |             hogy vagy?~Kifejtettem, mint általában ilyen alkalmakkor,
 31 4 |      legvérmesebb reményeket, élek, mint a hal a vízben, s biztosan,
 32 4 |            azt, hogy a fejem olyan, mint egy krokodilé. Elismerem.
 33 4 |           nézte egy darabig. Aztán, mint akit legkevésbé sikerült
 34 4 |            bicegtem, megnyugtatott, mint valami gyermeket, hogy rendben
 35 4 |              egyet, kettõt, hármat, mint aki régi hibáját próbálja
 36 4 |      látcsövét is kivette zsebébõl, mint színházban érdekesebb táncmutatványoknál.~
 37 5 |           emlegette.~Körbe ment ez, mint valami társasjáték. Amikor
 38 5 |             ezt oly biztosan érzem, mint ahogy élek. Hogy miért?
 39 5 |       makogtam, még el is pirultam, mint az iskolában, mikor kiszólítottak
 40 5 |     képtelenség. Olyan képtelenség, mint az volna, hogy a mérleg
 41 5 |            a valami olyan bizonyos, mint õk hiszik, mert ez a valami,
 42 5 |             gazdagabb is, szebb is, mint az elõzõ ura. Miklós bátyám
 43 5 |            mellett, az õ édesanyja. Mint kislány át-átjártam hozzájuk.
 44 5 |           is neki, csak hallgatott, mint általában. De a nagymamának
 45 5 |             fog unni a gyerekre is, mint mindenre ezen a világon.~
 46 5 |             Szakasztott olyan volt, mint a másik, de anyagban, kivitelben
 47 5 |      rövidesen olyan ruhatára lett, mint egy híres színésznek, hasznos
 48 5 |           lakkos labdák, kicsinyek, mint a dió, s nagyok, mint a
 49 5 |    kicsinyek, mint a dió, s nagyok, mint a buksija, legalább tizenegy
 50 5 |         konoksággal. Úgy küzdöttek, mint a hõsök, és egyikük sem
 51 5 |           bizonyos csönd állott be, mint a harctereken. Az anya pihent.
 52 5 |         most még jobban hallgatott, mint azelõtt. Ali is rá ütött.
 53 5 |       szeretni. Csak úgy szeretnek, mint az árverések hiénái, akik
 54 5 |           világon. Tengett-lengett, mint holmi „rossz tréfa” szüleménye,
 55 6 |       önmagát is.~Olyan ez, kérlek, mint valami társasjáték vagy
 56 6 |       gondold, hogy olyan ártatlan, mint ahogy látszik. Amíg közszemlére
 57 6 |          mindig bõvebb és hosszabb, mint elöl, a négyszögletes, vastag,
 58 6 |             Olyan gyorsan tud adni, mint más lopni. Az illetõk ámulnak,
 59 6 |           értékûvel olyan durvaság, mint visszaküldeni. De a megajándékozott
 60 6 |  ezüsttálcát, de az nem ért annyit, mint az aranylánc, az uram pedig
 61 7 |            õt, megajándékozta, úgy, mint eddig még soha senki, aztán
 62 8 |       idõben csak fele akkora volt, mint most, sovány és átlátszó.
 63 8 |       szemem, akkor is azt éreztem, mint ma: „én”. A kezemre pedig,
 64 8 |             szakasztott olyan volt, mint a másik. Amint emelgettem
 65 8 |             görcsösen szorongattam, mint a gyermekek, akik bogarat
 66 8 |        Tudod, milyen érzés volt ez? Mint mikor a lencse gyújtópontjából
 67 8 |            ember, a katonák éppúgy, mint a pénzügyõrök, a városi
 68 8 |             sokáig - sokkal tovább, mint ameddig ennek a történetnek
 69 8 |           még elevenebbül éltem át, mint ahogy elõadtam - bámultam
 70 8 |          csináltam? Visszahõköltem, mint aki kísértetet lát, futni
 71 8 |             futni kezdtem, sebesen, mint kislánykoromban. Szaladtam,
 72 9 |          tétova vonásaival - olyan, mint a természet sietve odavetett,
 73 10|        Viktor, nem tart cselédet, s mint afféle özvegyasszony, maga
 74 10|           aki egyszerre fölbukkant, mint valami kísértet. Pár kedves
 75 10|          Úgy futunk egymás mellett, mint párhuzamos vonalak, melyek
 76 11|             név - úgy dalol bennem, mint régi, elnémult csengettyû,
 77 11|          még egyre ingat. „Ó, ó,” - mint valami óriási költõ, aki
 78 11|           azoknak való, akiknek van mint tartogatniok benne: koldusoknak
 79 11|       rétegben csörögtek a papírok, mint õsszel az avar. De még mindig
 80 11|            jegenyesorba, anyám, aki mint jó gazdasszony, bizonyára
 81 12|             úgy terjengett körötte, mint ismeretlen világ. Iramodott
 82 12|            Hivatal úgy vette körül, mint holmi rejtélyes, mindenütt
 83 12| hivatalnokok görnyedeztek, bezárva, mint a rabok. Pista nyújtogatta
 84 12|       képzelte. Legalább akkorának, mint a másikat, amelyiknél a
 85 12|    mosdottál. A cipõd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem szégyelled
 86 12|            a fõnököt idáig kísérte, mint testõrsége, szétoszlott.
 87 12|             érdes hang hallatszott, mint amikor üvegpapírral sikálnak
 88 12|             de azért nagy, nagyobb, mint a fõnök, legalább egy fejjel
 89 13|        hazudva, elõbb bújtam ágyba, mint egyébkor. Ott folytattam
 90 13|          izzik, fehéren és tisztán, mint a kétezer fokra hevített
 91 13|      táncosnõ kezét, oly könnyedén, mint egy elröppenõ lepkét, hogy
 92 13|         táncoltam, de nem többször, mint a többi lányokkal. A nõválaszok
 93 13|             engem, de nem többször, mint a többi lányok. Váltig csodálkoztam
 94 13|             kacérnak, kegyetlennek, mint Jókai „jégkeblû delnõi”-
 95 13|            hideg ég úgy csillogott, mint az üveg.~Elgondoltam, hogy
 96 13|            éppen olyan fekete volt, mint a leánya, s egy kicsit szeplõs
 97 14|           óriás márványcsészéjében, mint a zöld tinta. Fölötte pedig
 98 14|         mellette. Halkan haladt el, mint aki mezítláb lépked a homokon,
 99 14|       viselt, és ezüst úszósapkát. „Mint Diana - gondolta Péter,
100 14|             hetedik gimnáziumból. - Mint Diana, ezüst sisakban”.~
101 14|         kvarckristályok csillogtak, mint apró tükörszilánkok. A nõ
102 14|         udvaroltatott. A nap pedig, mint egy öreg, de még mindig
103 14|            olyan klasszikusan szép, mint az uszodában. Más volt.
104 14|             dimenticano mai.~Péter, mint aki elvégezte föladatát,
105 15|             leányok olyanok voltak, mint a harmatos rózsák. Úszósapkát
106 15|           napja is úgy fog eltelni, mint a többi, édes semmittevésben.
107 15|        nyári pihenés úgy kell neki, mint egy falat kenyér”. Erre
108 15|           szemben”.~Húzta a cigány, mint itt mindig. Már hajnalban
109 15|             volt neki a cigányzene, mint minden magyarnak: nem szórakozás,
110 16|           magát. Oly bizalmatlanul, mint ahogy egy író a kész kéziratát
111 16|         borít arcára, fürdik benne, mint veréb a porban. Szétszórja,
112 16|        halványan szemlélik egymást, mint ahogy két író egymás kéziratát
113 16|            az ábécé minden betûjét, mint a rózsafüzért.~- Itt van
114 17|          látszó, kopott urat, aki - mint a példa mutatja - dehogyis
115 17|         tódulnak be szalonkabátban, mint komor dalegyletek, vagy
116 17|           darabig rajta is hagyják, mint az udvariasság álarcát,
117 18|         ilyen illat biztosabban öl, mint a fojtógáz.~Próbáltam én
118 18|        kigyógyítani nyavalyájukból, mint a pimaszokat: egy pofonnal.~
119 19|  Kíméletesen értesítették.”~Rohant, mint az eszeveszett. A szanatóriumban
120 19|          ápolni kezdte. Úgy ápolta, mint egy haldoklót, õrjöngõ önfeláldozással,
121 19|   nyújtották ezt a roncsolt testet, mint a pribékek az akasztott
122 19|            minden fájt neki. Kívül, mint a tûz, kérlek, belül, mint
123 19|          mint a tûz, kérlek, belül, mint a jég. Melege volt, és didergett.
124 19|            Magával tehetetlen volt, mint egy csecsemõ.~Az orvosok
125 19|         volt itt. A betegség olyan, mint egy tündérmese, mely nem
126 19|             fölállították szegényt, mint egy állványt, pár pillanatig
127 19|               és tárt karral várta, mint anya a kisgyermekét.~Két
128 20|         bort is felszürcsölte. Több mint egy fél liter szamorodnit
129 20|           nevén. De nem válaszolt - mint máskor - nyájas farkcsóválással.
130 20|      szemléletre szakasztott olyan, mint egy józan kutya. Nem sápadt.
131 20|          volt, és szembogara merev.~Mint bácskai, gyermekkoromtól
132 20|          jéghideg volt. Úgy feküdt, mint egy zsák. Beállt a részegség
133 20|             így majdnem akkor volt, mint õ maga -, s szívhallgatóval
134 20|             is, rekedten, mogorván, mint mikor a másnapos emberek -
135 21|          hogy egészségesek vagyunk, mint a makk, s a hét végén meg
136 21|     hazámtól én is úgy érzem magam, mint egy nyomorék. Ide-oda botladozom,
137 21|            meg nálam mind a ketten, mint a bérgyilkosok. Bemutattam
138 21|  nyelvtanárnõvel.~A hazugság annyi, mint egy porszem. Azt reméltem,
139 22|      kiderült, hogy több van nálam, mint száz pengõ. Számlám a papírkereskedésben
140 22|      tudattalan«-ról úgy beszélnek, mint egy közismert moziszínészrõl,
141 22|         körötte apróbbak, rengeteg, mint a Nap és Hold körül a csillagok,
142 22|             Hold körül a csillagok, mint a Tejút gyémántpora. Nagy
143 22|     ámuldozva, hol reám, döbbenten, mint egy õrültre. Derék, õszbe
144 23|             üldögélek, lógó karral, mint a fáradt úszó.~Hirtelen
145 23|            röpülnie tekintetünknek, mint a hajózászlóknak az árbocra,
146 24|            felém a sötét fák közül, mint valami világítótorony.~Mihelyt
147 24|        célozgattam a levélbélyegre, mint valami távoli, elérhetetlen
148 24|             meg.~Úgy beszélt ekkor, mint egy bölcs. Mit lehet ilyesmire
149 24|     Szakállam kinõtt. Olyan vagyok, mint egy elvadult buddhista pap.~
150 25|             vele született, az több mint valószínû, mert minden igazi
151 25|            szakállánál. Olyan volt, mint a legtöbb vidéki kisbirtokos.
152 25|  hasonlított. Kétségtelen, hogy rám mint gyermekre, mély benyomást
153 25|        unos-untalan oly élvezettel, mint a sült csirke csontját,
154 25|        nekik többször, szidta õket, mint a bokrot, de végül mégiscsak
155 25|          mellé rögzített két penge, mint egyetlen emelõkar, a magasba
156 25|       Vegyétek és egyétek. Megy ez, mint a parancsolat. Úgy megy,
157 25|            a parancsolat. Úgy megy, mint a karikacsapás. Sarabold-darabold.
158 25|     Gyönyörû.~Bevallom, hogy nekem, mint gyermeknek, nemcsak az elgondolása
159 25|           fölszeletelni a kenyeret, mint ezzel a géppel. - Ja, késsel,
160 25|        találmány.~Fülig vörösödtem, mint késõbb is gyakran, amikor
161 26|   homlokránccal õrködnek fölöttünk, mint az ügyészek, méltóságukhoz
162 26|           vize oly hideg és tiszta, mint az éter.~De mit törõdik
163 26|         melyek úgy nyúlnak az égbe, mint az örök karácsonyfák. Csak
164 26|           Mindhiába. Kikerüli õket, mint forgalmi akadályokat. Szalad
165 26|             fogadja el. Próbálkozom mint bûvész és tréfamester. Eltöröm
166 26|  hallgatództam. Úgy elbeszélgettek, mint a régi barátok. Tegezõdtek.~
167 26|             egyetlen gombnyomással, mint a varázslók.~Reménytelen
168 27|  Mindkettõjüknek kitágult a szemük, mint akik visszanéznek, egy emlékre
169 27|            távlat ilyen eltolódása. Mint egy álomképre meredtek rá,
170 27|          egy álomképre meredtek rá, mint az ifjúkorukra meredtek
171 27|            összemorcolta szemét, és mint mindig, amikor bosszús volt,
172 27|   prédikálnak, harsognak, dörögnek, mint a tenger. Olyan meddõk,
173 27|       meddõk, olyan ihatatlanok is, mint a tenger. Hidd el, a kevés
174 27|            Nem nagy. Olyan kicsiny, mint ez a tengerszem. És olyan
175 28|            nem érdemes. Inkább árt, mint használ.~Hétkor már sötétedett.
176 28|         menetrendet kívülrõl tudta, mint egy zongoramûvész Chopint
177 28|             fejébe nyomta kalapját, mint aki majd kiszáll, s a folyosóra
178 28|        lehet irgalmas szamaritánus, mint vasúti tolvaj. Ezúttal -
179 29|        olajos fényben forog, aztán, mint valami mécs, lobogni kezd.
180 29|      rámered a fehér terítõre, mely mint a semmi. Szerencsére ott
181 29|             eleve lemond mindenrõl, mint mi, amikor hosszú, kétségbeesett
182 29|           se kezdõdött. Elõrehajol, mint az imént, hogy az ételt
183 29|         azonban elhagyott, kietlen, mint a temetõ. Ez a gondolat
184 29|       beletörõdött a koplalásba, és mint hû vértanú hitves, némán
185 30|             egyszer úgy viselkedik, mint most, majd tudom a módját,
186 31|            mely lovak nélkül robog, mint az istenek fogatja.~Most
187 32|           holdfényben jelennék meg, mint csontváz, vigyorgó szemüregekkel,
188 32|           ijednék meg tõle ennyire, mint most, amikor egészségesen,
189 32|          mozognak. Afféle bábok õk, mint a bábszínházak alakjai,
190 32|              Nem egészen. Csak úgy, mint a halottakat szokás. Nem
191 33|         tudtam, hogy van.~Már több, mint tizenöt éve, hogy fölszerelték
192 33|     valamivel. Elrekedt. Nyöszörög, mint az állat, melyre rátiportak,
193 33|     rikoltoz, sokkal hatalmasabban, mint elõbb.~Na végre. Most elnémult.
194 33|           tiszteletet érzek iránta, mint azelõtt soha.~1934~ ~
195 34|        vetekedett. Úgy öltözködött, mint egy világfi. Még ma is látom
196 34|   növendékeivel a régi kapcsolatot, mint más nevelõ. Sohase szólított
197 34|            megismertem. Olyan volt, mint valaha. Csak talán kisebb
198 35|       képzelte, hogy még mindig ép, mint valaha, a szélhûdés elõtt,
199 35|           vénkisasszony leánya, aki mint szegény rokon náluk éldegélt,
200 35|           bújva, a konyhába osonva, mint a szenvedélyes részeges,
201 36|             Úgy sietett a palotába, mint aki halni megy, kardtól,
202 36|    görnyedt-púpos hátával, ide-oda, mint egy lidérces álom hórihorgas
203 36|          csakhamar összenyaklottak, mint az üres csizmák.~6~- Ülj
204 36|              Színleltem, és jobban, mint az a sötét, hallgatag aggastyán.
205 36|      mindennap olyan ruhát adattam, mint az enyém, aztán leüttettem
206 36|     alakítói szerepüket tanulták, s mint fázékony keletiek, megbújtak
207 36|     közeledtek feléje többen. Elöl, mint valami rég ismert álomalak,
208 37|           nem negyven-ötven évesek, mint Szél Lászlóék, hanem húszasok-harmincasok.
209 37|           ittak, de nem fehér bort, mint az öregebbek, hanem következetesen
210 37|    fitymálló-vetélkedõ tekintettel, mint az egyik sátor a másik sátor
211 37|             sokkal jobban ügyeltek, mint az elnök a tárgyalóterem
212 37|            mit vallanak a tanúk, és mint védekezik a vádlott. Ahhoz,
213 37|         hõség pokolivá vált. A nap, mint egy õrült részeg, aki rumtól
214 37|          úgy tündökölt a monoklija, mint a briliáns. Szél László
215 37|        fehér tajtékban úgy habzott, mint a szappanhabban. Aztán ledõlt
216 38|           van merülve gondolataiba, mint aki álomból ocsúdik, föltekint,
217 38|             maradva, s zavartan is, mint aki nem fejezhette be elkezdett,
218 38|        Távolból figyeli az egészet, mint valami légi tüneményt.~Jaj,
219 38|              belefúj, kipuffasztja, mint mi azokat a papírzacskókat,
220 38|         csak éppen pendültek egyet, mint mikor a csengettyûket megkoccintjuk.
221 39|        gyerekek, s számítottak rám, mint fegyvertársukra. Én is számítottam
222 39|           úgy csörgött lábam alatt, mint az üveg. Egyetlen rózsaszín
223 39|          égett, arca fehérebb volt, mint a kréta, a tanár tüstént
224 39|          amikor a jég úgy csörgött, mint az üveg, s az égen egyetlen
225 39|            veszem ki a könyvtárból, mint a legérdekesebbet.~Imre
226 39|          könyvtárat nem használunk, mint a „Petõfi-könyvtárat”.~A
227 39|          volt, az asztalhoz lépett, mint Széchenyi az Akadémia alapításakor,
228 39|            hanem órákig és lázasan, mint valami álom, mely annál
229 40|            õt a sárból, a semmibõl, mint valami mesebeli királynõ
230 40|        elõtt fényesebb pálya nyílt, mint egy lelenc elõtt, akit valami
231 40|     elfelejtette. Úgy elfelejtette, mint Árvay Artúrt, a színészt,
232 40|       halántékkal. Az lett a sorsa, mint szegény Árvay Artúrnak,
233 41|     halkabban és tétovábban, aztán, mint a bömbölõ csecsemõ a sírásba,
234 42|             jelentette ki keményen, mint valami föllebbezhetetlen
235 42|             Petõfi, úgy megriadtak, mint azok a szerencsétlen forradalmárok,
236 42|         végük. Korán reggel ébredt, mint otthon, mindig hat órakor.