Fejezet

1 1 |              Valamit okvetlenül”, feleltem. „Gondolod?”, kérdezte az
2 1 |             Az csak természetes”, feleltem. „Végre láthatta, hogy kárt
3 1 |          majd el?” Azt nem tudom, feleltem. Talán másikat küld helyette.
4 1 |           Ezerkétszázat?” „Ugyan, feleltem bosszúsan, ne légy gyerek.
5 2 | szemtelenkedett. „Kedves jószág”, feleltem. Tudomásul vette, és vállat
6 11|      kútfõhöz, a célhoz.~- Haza - feleltem.~- Ó - sopánkodik -, ó,
7 21|  távolinak, lazának látszott. Azt feleltem, bármikor kész örömest vendégül
8 22|          el az állását.~- Tudom - feleltem nyugodtan. - Abból, hogy
9 30|      kérdezte mosolyogva.~- Nem - feleltem, és én is elmosolyodtam.~-