Fejezet

  1 1 |       személyt, s elfelejtettük, hogy õ már tudja, amit mi közölni
  2 1 |               üzletébe. Egy hét múlva õ telefonozott az uramnak
  3 1 |              Mindössze az a baj, hogy õ csak késõ este ér rá, akkor
  4 1 |          kétszáz pengõt kért kölcsön. Õ ezt szó nélkül átnyújtotta,
  5 1 |             másikba, minden költségét õ fedezte. Derék ember, akármit
  6 1 |           zavartan és szórakozottan - õ mindig egy kicsit zavart
  7 1 |            jöjjenek el hozzánk teára, õ meg a felesége. Martiny
  8 1 |        magával. Megint lenézett, hogy õ lesse az érkezõket. Éppen
  9 1 |              az ezüstöket sem, hiszen õ mindezt megszokta. Én szendviccsel
 10 1 |        gyönyörû rózsás halszeletke, s õ csakugyan rá is tekintett,
 11 1 |          tudtam, hogy érdekli a zene. Õ pedig azt nem tudta, hogy
 12 1 |           uramat, hegedüljön valamit. Õ egy pillanatig se kérette
 13 1 |    hadonászott. Szemét összemorcolta. Õ még nem értette a helyzetet.
 14 1 |          kellemes látni senkinek sem. Õ a felsõ ajkát megint az
 15 1 |          Egymás elõtt is szégyelltük. Õ kezdte. Ezt kérdezte: „Mit
 16 1 |         telefonozott-e neki legalább. Õ azt mondta, hogy nem.~Ezt
 17 1 |           késõbb se céloztunk rá. Ezt õ nyilván tapintatosnak tartotta.
 18 1 |         tapintatosnak tartottuk, hogy õ nem emlegette.~Abban maradtunk,
 19 1 |            Aludtunk rá hat-hét napot. Õ is aludt rá hat-hét napot,
 20 1 |             tenger dolga van, hogy az õ elfoglaltságában nem tarthat
 21 1 |           bizalmasan üzentessen neki. Õ ez ellen fölháborodva tiltakozott.
 22 1 |        kilencvenöt pengõnél. Eszerint õ kerek nyolcszáz pengõvel
 23 1 |          csudát vársz még ezek után?” Õ elismerte, hogy lényegileg
 24 1 |            érdemes, igazán semmi. Ezt õ készpénznek vette. Bizonyára
 25 1 |    fürkészhetjük ki bölcs szándékait. Õ velem nem szokott ilyesmikrõl
 26 1 |           embert. Nyilván azért, mert õ maga õ, mert õ a gazdag
 27 1 |            Nyilván azért, mert õ maga õ, mert õ a gazdag ember.
 28 1 |            azért, mert õ maga õ, mert õ a gazdag ember. Mindent
 29 1 |         dicsfény, oly csodálatos lény õ, hogy amihez hozzáér, az
 30 1 |              gondolkoztam arról, amit õ mondott. Hát én nem tudok
 31 1 |               még mindig örülök, hogy õ törte el, és nem más valaki.
 32 2 |               fogják majd jegyezni az õ családfájukat is. De akkor
 33 2 |              ült volna. Ezt érezhette õ. Mi is ezt éreztük. Jelenléte
 34 2 |       szappanozni. A víz fekete lett, õ pedig fehér. Csak láttad
 35 2 |              jövet, táskával kezében. Õ mindig vágyott gyermekre.
 36 2 |            mit tehetett róla, hogy az õ szeretete a kutyájának jutott,
 37 2 |            kutyájának jutott, hogy az õ szeretetének nem akadt más
 38 2 |               volt oly vérengzõ, mint õ.~Múlt héten meggyógyult
 39 3 |            Eltûnt a fiam.~- Avidus?~- Õ, császár, a tizennégy esztendõs
 40 3 |                El akarták tõle venni. Õ nem engedte. Azok visongtak: „
 41 3 |               leheli páráját. Múltkor õ maga is lándzsával verte
 42 3 |           Garam partján, egyenesen az õ számára jegyezte le fönséges,
 43 3 |             tartanak? Voltaképp ez az õ fizetsége. Bizonyára elmebeteg.
 44 4 |                Amint így fecsegtem, s õ belém karolva lépegetett
 45 4 |              elõtte a járdán, le-föl. Õ nézte egy darabig. Aztán,
 46 4 |               néztem hátra. Akkor már õ is ellenkezõ irányban haladt,
 47 5 |        bérházban, a saját házában. Az õ fia az az Ali, akirõl majd
 48 5 |            kis unokaöcsém mellett, az õ édesanyja. Mint kislány
 49 5 |         emlékszem, ebben az idõben az õ kongó, tölgyfával berakott
 50 5 |             feje, és mindig szánta az õ „szerencsétlen fiát”, az
 51 5 |             kis árvám”-nak becézte az õ reszketõ nagymamahangján,
 52 5 |     visszaszolgáltassa a nagymamának, õ rendesen körülszaglászta,
 53 5 |               az anya se maradt adós, õ legközelebb valódi Omega
 54 5 |                csak épp laktak benne. Õ most még jobban hallgatott,
 55 5 |               egymást gyûlölték, s az õ testén keresztül vívták
 56 5 |            már elköltöztünk onnan, és õ is egy bútorozott szobácskában
 57 6 |               nem kell ehhez alkalom. Õ mindig ad valamit. Ez a
 58 6 |              ez már igazán gyönyörû”, õ lehajtja az édes, simára
 59 6 |           kötik társadalmi szabályok. Õ nem „úriasszony”. Õ lélek.
 60 6 |        szabályok. Õ nem „úriasszony”. Õ lélek. Sötét, esõs téli
 61 6 |            mûtét elõtt állunk. Másnap õ ül ágyunk mellett, amikor
 62 6 |         gondolt, hogy így csökkent az õ áldozata, hogy szeplõ esett
 63 6 | belekontárkodott a munkájába, melyhez õ sokkal jobban ért. Juliska
 64 6 |          hajtûje. Nem ezüsttálat akar õ. Szeretetet akar. Azt akarja,
 65 7 |             kiáltott kifelé:~- Ki az?~Õ a nyitott kukucskálóablakhoz
 66 7 |               fiatalember jelent meg. Õ nyitott kaput. Úgy látszik,
 67 7 |          mindig nem értett: mert amíg õ az órát figyelte, hirtelen
 68 9 |      kutyámnak egy darab kockacukrot. Õ közben megkívánta a kockacukrot,
 69 9 |         angyal maga az önzés. Legelsõ õ, s a holmijai. Utána következik
 70 10|     kalapjában, bõ fekete mamuszában.~Õ maga mesélte ezt nekem,
 71 11|           telik, míg rábukkanok, mert õ nekem akkor nagy volt, magas,
 72 11|              birkózni kezd egymással. Õ lefelé húzza kezemet, erõnek
 73 11|              fejezi ki, hogy mit érez õ, és mit érzek én, mindazt,
 74 11|     Csantavérrõl került be a városba. Õ dajkált mindhármótokat.
 75 11|                hogy kezemen pihent az õ érdes, s mégis csiklandós
 76 11|    rimánkodtam, hogy maradjon még, de õ nem maradt. Kiment a konyhába,
 77 12|               egy árva szót se szólt.~Õ is a 411. ajtóig ment, de
 78 12|         visszadobta. Érzett, hogy itt õ a házigazda, az úr.~Pista,
 79 13|               A nõválaszok alkalmával õ is föl-fölkért engem, de
 80 13|        meredve, mindig-mindig csak az õ arcát kerestem az arcok
 81 13|          semmitmondó sokadalmában, az õ komoly, imádott arcát, mely
 82 13|         Családjaink ismerték egymást. Õ is ismert engem. Egyszerûen,
 83 13|           majd kísérjem haza Lidikét, õ nem várhatja meg, el kell
 84 13|              Lidikéért esténként vagy õ jött el, vagy a felesége.
 85 13|         akárki, egy ember, az apa, az õ apja, aki mellesleg éppen
 86 14|             gyanússá ne váljék. Aztán õ is a napóra elé heveredett.
 87 14|              hátat fordított a nõnek. Õ is behunyta szemét, hogy
 88 14|         szabadítóként érkezett Péter. Õ az ügyet egykettõre elintézte.
 89 14|      körüljárta. Úgy látszik, elment.~Õ is kabinjába sietett, s
 90 14|               Signore!~Az olasz volt. Õ ismerte meg Pétert, Péter
 91 14|              már látni lehetett, hogy õ is mosolyog, és õ is igen
 92 14|                hogy õ is mosolyog, és õ is igen zavart. Péter híven,
 93 14|               kezét. Így áradozott az õ ékesszóló, kerekded, latin
 94 14|          esetleg meg is látogatom. De Õ nem köszönte meg. Még meg
 95 15|             bölcselet mozaiképületét. Õ is így mulatott. Addig-addig
 96 15|               a többiek látták õt, de õ nem láthatta önmagát.~Egy
 97 15|                Virágcsokrát hozta. De õ nem fogadta el. A szállóban
 98 16|           Y-né a másik ajtón ront be.~Õ is lerakja holmiját, csak
 99 16|                 Hallatlan, hallatlan.~Õ is a tükör elõtt dolgozik
100 16|             csak, drágám. Tényleg. Ez õ. Alaszkai róka. Pedig azt
101 18|     jelentéktelen és fölösleges ember õ. Mindenütt az ötödik kerék.
102 18|              amire tartja magát. Erre õ a mondataitokba ravaszul
103 18|            hogy nagyon tévedtek, hogy õ nem méltó hozzátok.~Általában
104 18|             De fontos ez? Hiszen csak õ az.~A legszerényebb emberek
105 18|        legjobb fogorvosuk, és hogy az õ zsebórájuk jár a legpontosabban.~
106 18|      zsebórájuk jár a legpontosabban.~Õ ebben a tekintetben is kivétel.
107 18|         emberszeretet iránt. Legalább õ azt állítja.~Hogy szoktuk
108 18|               az indítványunkat, hogy õ nem is ronda disznó, csak
109 18|            közlöm vele ezerszer, hogy õ nem is olyan tehetségtelen
110 18|              sem érdemes. Erre én (az õ bevált módszerét követve)
111 19|             akkor is a kezén. Csak az õ érintését tûrte a beteg.
112 19|        elõreláthatólag hosszú lesz, s õ ki fog merülni. De nem törõdött
113 19|          fiatal, csak harmincöt éves, õ pedig kilenc évvel fiatalabb
114 19|            sem érti. Csak az én uram. Õ állítólag érti, az új lélektan
115 19|    természetes. Lola ura - legalábbis õ így magyarázza - elégtételt
116 20|               nyelvet beszélt, melyet õ is megértett, egyre jobban
117 20|        ilyenkor gödrökbe, árkokba is. Õ is ennek a titokzatos ösztönnek
118 20|              majdnem akkor volt, mint õ maga -, s szívhallgatóval
119 21|             megnõsült, de el is vált, õ - a levél írója - az én
120 21|           tisztjét a dupla óradíjért. Õ is hajlandónak mutatkozott
121 22|              kikapta kezébõl a pénzt. Õ is megolvasta. Ötven, hetven,
122 22|        gondoltam. - Hogy miért, az az õ titkuk. Bizonyára szükségük
123 22|         üzleti elve, de éreztem, hogy õ is kísértésbe esett ezen
124 22|             idõkben, és akkor, kérem, õ dobálja a pénzt. A maga
125 23|         lengetve. Igazán örülök, hogy õ örül a láttomon.~Mégis valami
126 23|          megvártam - elvártam -, hogy õ köszönjön nekem elõször?
127 23|              kalapom, és rámosolygok. Õ szintén megemeli kalapját,
128 23|          sokrétûek és bonyolultak. De õ végre gyermekorvos és olvasó.~
129 23|               A társalgást csínján az õ mestersége felé terelem.~-
130 23|             voltam tartózkodó, amikor õ Thackeray-t dicsérte? Különben
131 23|             megérteti velem, hogy nem õ az, s én ezt az embert,
132 23|               kávéházban találkoztam.~Õ is rám mered. Lelkében hasonló
133 23|              tõlem. Kétségtelen, hogy õ is összetévesztett valakivel,
134 23|      világrenden. Én azt hittem, hogy õ õ, õ pedig azt hitte, hogy
135 23|    világrenden. Én azt hittem, hogy õ õ, õ pedig azt hitte, hogy
136 23|              Én azt hittem, hogy õ õ, õ pedig azt hitte, hogy én
137 23|             az urat ezután lenézzem.”~Õ is erre a végkövetkeztetésre
138 24|             vevõje nem volt, csak én. Õ pedig ott benn semmit se
139 24|           pengõ 50 fillér. Sokalltam.~Õ nem tett le kedvenc ötletérõl.
140 24|     ideérkeztem, s mi lett belõlem az õ nevelõ hatása alatt.~Elõször
141 25|           feltaláló Géza bátyám volt.~Õ nem erre a pályára készült.
142 25|              eszemet tudom, csakugyan õ volt a mi családunkban a
143 25|              a cigaretta máris égett, õ pedig máris kéjelegve szippantgatta
144 25|          Szorosan a nyárhoz tartozott õ. Sebbel-lobbal megölelt
145 25|           beszélt a találmányáról, az õ nagy találmányáról, mely
146 25|          hiába, a gazdag emberek...” ~Õ elértette a tréfát, mosolygott
147 25|          ilyesmit elhamarkodni.”~Nem, õ nem hamarkodta el. Évekig
148 25|             az ünnepi ebédhez, amikor õ rejtélyes mosollyal intett
149 25|     fogantyúban végzõdött.~Ez volt az õ találmánya, az õ gépe, az
150 25|              volt az õ találmánya, az õ gépe, az õ kenyérvágó gépe,
151 25|             találmánya, az õ gépe, az õ kenyérvágó gépe, mely nevét
152 25|              hogy hagyja már abba. De õ nem engedte magát zavartatni.
153 25|       egyelõre inkább vágjunk késsel. Õ is ezt tette. Rá se hederített
154 25|              bátyám egyetlen mûve, az õ életének fõalkotása, s más
155 25|          hagyott hátra. Szerettem õt. Õ is engem. Borközi állapotban
156 25|          Azóta nemegyszer eszembe jut õ meg az intelme. Úgy érzem,
157 26|               az éter.~De mit törõdik õ ezzel. Nem törõdik a tizenöt
158 28|            perc múlva az is kiszállt.~Õ az ablakba könyökölve figyelte
159 28|           melyik bõröndöket vigye.~De õ elfordult.~- Hát nem tetszik
160 28|              fölszállt egy utas, s az õ fülkéjébe telepedett. Hórihorgas,
161 29|         gyomrunkat. Az azonban, ahogy õ szerette a gyomrát, ahogy
162 29|             szerette a gyomrát, ahogy õ imádta a hasát, már nem
163 29|              vagyok, egy kissé erõs.”~Õ nyilván az utóbbi osztályba
164 29|             minden ízben csodálkozom. Õ is minden ízben csodálkozik,
165 29|            amit megeszik szegény - az õ csöpp adagját - háromszoros
166 30|           valakit.~Én is indultam. De õ tartóztatott:~- Maradj itt.
167 30|        ismertem dr. Seregély urat, de õ - bizonyosan tudtam - ismert
168 30|        szellemi kalandot, már csak az õ érdekében is, végig kell
169 31|               kezdtek kocsija után.~4~Õ sértetlenül száguldott elõre
170 31|    rendeletére utat nyitottak neki, s õ leugrott az ülésrõl.~Néhány
171 31|               erre megbilincseltette. Õ is, a papjai is veszedelmes
172 32|           tizenöt éve nem él. Viszont õ ez idõ alatt illetéktelenül
173 33|               valamire, megnyomtam, s õ a villamosságtól fölpezsdülve
174 33|                Ugyan ki némította el? Õ gondolta meg magát, és ahogy
175 34|             Pétert. Hogy kicsoda volt õ?~Hát ezt hosszadalmas volna
176 34|             körülveszi, az, ami éppen õ, s az, ami nélkül õ nem
177 34|             éppen õ, s az, ami nélkül õ nem is õ.~Annyi bizonyos,
178 34|               az, ami nélkül õ nem is õ.~Annyi bizonyos, hogy én
179 34|            senki se mert hozzányúlni, õ csak megszólalt, és játszi
180 34|           elemi iskolai tanítóm volt. Õ tanított meg a betûvetésre,
181 34|               Mit szaporítsam a szót? Õ volt maga a tökély. A példaképem
182 34|      elképzelni és megérteni, hogy az õ alakját helyettesítettem
183 34|         kalapot emelhettem elõtte, és õ némán bólintott. Bölcsnek
184 34|         lábadt.~Letelepedtem melléje. Õ csak bámult rám a kék szemével,
185 34|              kerestem a zsebemben. De õ leintett. Odatartotta égõ
186 34|           figyelmét másfelé tereljem. Õ végighallgatta õket, aztán
187 34|            egyszer, hanem sokszor, az õ szájából, és akkor ebben
188 35|             hozta szóba az elhunytat. Õ sem erõszakoskodott.~Egy
189 35|           újabb szélhûdést kapott, és õ is meghalt.~1934~ ~
190 36|          januári égbolton ott volt az õ tündöklõ kedvese, akit mindig
191 36|              közt rohant Róma fölött. Õ beszélt hozzá, hangtalanul,
192 36|              búcsúra nyújtotta kezét. Õ megcsókolta. Csak aztán
193 36|            folyók, a csillagok is, és õ nincs többé. Feje lecsuklott.
194 37|            hogy eladja termését. Most õ diktálta az ütemet. Csöndesen,
195 37|              húszasok-harmincasok. Az õ vezérük és ivómesterük Viczay
196 37|               verdesve énekelte, hogy õ az a bizonyos nemjó, utána
197 37|           izgett-mozgott, töltött is, õ is legurított torkán egy
198 37|            Szél László elõtt pedig az õ szerény, de drágán vásárolt
199 37|          szegõdtek, és egymás után az õ fülébe húzták a nótát. Egyszerre
200 39|               sohase jártam ott, csak õ látogatott el hozzám, nagyon
201 39|               múlva hirtelen meghalt. Õ volt az egyetlen, aki becsületesen
202 39|                míg ezzel is elkéstem. Õ közben híres sebész lett.
203 40|              magyarázgatta neki, hogy õ az õ cukros kis anyukája.
204 40|         magyarázgatta neki, hogy õ az õ cukros kis anyukája. Addig-addig
205 40|            mennyire imádja Darling az õ egyetlen anyuskáját.~4~Az
206 40|            kis altatót adott neki, az õ szokott és kipróbált altatója
207 40|               a szakácsnak is, meg az õ kis kutyuskájának is. Sohasem
208 41|              az ötödik emeletrõl, nem õ lapult össze az utca kövezetén.~
209 41|            megállok. - Mit akar?~Erre õ mankóján üggyel-bajjal fölemelkedik
210 41|               ókönyvesek között, s az õ zöldre festett ládájukra
211 41|    Gorombáskodjam vele? Feleseljek az õ beszédjével? Bepöröljem
212 41|              a tányérjára egy pengõt.~Õ azonban a pengõt jogosnak
213 41|        beszélõ ember tehetetlenségét. Õ, aki az örökös csönd birodalmában
214 42|             vele. Nem elõször fejtett õ meg keresztrejtvényt. Már
215 42|                  Ilona, Ilona, Ilona.~Õ éppen a kenyeret pirította
216 42|              egy nevet:~KÁSA ILONA~Ez õ volt. Leült a dagasztószékre,
217 42|              Tessék várni - mondotta.~Õ várt, aztán átnyújtotta
218 42|              poggyászát, hagyta, hogy õ maga cepelje. Megérezte,
219 42|           neki, sohase fáradjon, majd õ maga takarítja ki a szobáját.