Fejezet

1 1 | halszeletke, s õ csakugyan rá is tekintett, de nem ezt vette ki, hanem
2 1 |          kérdezte az uram, s rám tekintett. „Az csak természetes”,
3 5 |      szeme, valahányszor a fiára tekintett, s utána a kis unokájára,
4 7 |       megszánta? De hiszen rá se tekintett, egyetlenegyszer sem. Amikor
5 12|         szólt a fõnök, de nem rá tekintett, hanem erre a lelkes, piros
6 14|        félrefordult, és a földre tekintett. - Voi mi fareste un grandissimo
7 14|         A nõ még mindig a földre tekintett. Most azonban már látni
8 22|       rázogatta. Hol az ékszerre tekintett, ámuldozva, hol reám, döbbenten,